老生常谈– A régi mesterek gyakori szavajárása
A Három Királyság korában élt egy Guan Lu nevű ember, aki kiskora óta nagyon szorgalmasan és keményen tanult, kifinomult volt a gondolkodásmódja és különösen a csillagászatot szerette. Tizenöt évesen már jól ismerte a „Változások könyvét”,[1] értett az okkult tudományokhoz, s fokról-fokra kisebbfajta hírnévre tett szert.
Hosszú idő telt el így, amíg a híre a kormányzóság titkárának, He An-nak és szolgamesterének, Deng Ju-nek a fülébe is eljutott. Aznap éppen a holdnaptár szerinti tizenkettedik hónap huszonnyolcadik napja[2] volt, amikor ez a két nagy hivatalnok jól belakmározva unalmában Guan Lu-ért küldetett egy embert, hogy jósolhasson nekik. Guan Lu régtől fogva tudott arról, hogy ők ketten Cao Cao unokaöccse fiának, Cao Shuang-nak a kebelbarátjai, akik a hatalmuk birtokában bármit megtehettek, s emiatt nagyon rossz hírben álltak. Jó párszor végiggondolta a dolgot, és nagyon szerette volna kihasználni ezt a lehetőséget, hogy egy életre jól megleckéztesse őket, ezzel is rombolva a rettenetes hírüket. He Yan, amint meglátta Guan Lu-t, azon nyomban elkiáltotta magát: „Úgy hallom, hogy nagyon beválnak a jóslataid. Hát gyorsan számítsd ki a diagramomat, hadd lássam, lehet-e még alkalmam a további előléptetésre és meggazdagodásra. Továbbá, ebben a pár napban esténként megjelent az álmomban egy légy, ami mindig megcsípte az orromat. Ez minek az előjele?” Guan Lu gondolkodóba esett, majd így szólt: „Ezelőtt Zhou herceg hűséges és egyenes ember volt, ami segítette abban, hogy királlyá váljon és megalapítsa államát. Országában béke és jólét honolt. Neked a rangod még Zhou hercegénél is magasabb, de nagyon kevesen viseltetnek irántad hálával, s nagyon sokan vannak azok, kik rettegnek tőled. Attól félek, ez nem jó előjel. Az álmodnak az asztrológia alapján szintén nagyon véres a megfejtése!”
Guan Lu ezután így folytatta: „Ha azt akarod, hogy a szerencsétlenséged jóra forduljon, s elkerüld a veszedelmedet, akkor Zhou hercegről és bölcs utódairól kell példát venned: légy nagylelkű, és cselekedj jót!” Deng Ju oldalvást hallgatta és önkéntelenül egyfolytában csak csóválta a fejét, majd így szólt: „Ez mind csak a régi tanítómesterek szavajárása. Ennek nincs semmi értelme.” He Yan arca megmerevedett és egy szó sem jött ki a száján. Guan Lu ezt látva nagy nevetésben tört ki: „Bár közhelyeket mondok, mégsem lehet félvállról venni!” Nemsokára beköszöntött az újév és híre ment annak, hogy He Yan-t, Deng Ju-t és Cao Shuang-ot lázadás vádjával kivégezték. Miután Guan Lu megtudta a hírt, a következőket mondta: „A közhelyes szavaimat mégsem vették komolyan, ezért nem csodálkozom azon, hogy így léptek le a színről!”
A ”老生常谈” (lǎo shēng cháng tán) chengyu jelentése: a régi tanítómesterek gyakran ismételt szavai, amik nem mondanak semmi újat. A szokványos és unalomig ismételt szavak, közhelyek ábrázolására szolgál.
