HTML

成语 chengyu - Történetek négy irásjegyben

A kínai nyelv és kultúra szerves részét képezik a szólások, melyek tipikusan négy írásjegyes összetételek. A rövid forma megkönnyíti a mindennapi beszédben való felhasználást, és esztétikus formát kölcsönöz. A chengyu sokszor annyira esszenciája saját mondanivalójának, hogy önmagában nem érthető. A chengyu igazi szépségét az adja, hogy mindegyik mögött egy érdekes, tanulságos és sokszor igen ősi történet rejlik. Ezen történetek magyar nyelvre átültetésére és megmagyarázására vállalkozott ez a blog. A blogot a Keleti Nyelvek Iskolája diákjai indították. www.keletinyelvek.hu kapcsolat: grandorange ( at ) gmail ( dot ) com

Friss topikok

  • 豆: Hello, azt lehet tudni, hogy mi a gyászvers címe? Esetleg nem tudnátok feltenni a verset is, vagy ... (2011.05.02. 16:18) 天涯海角
  • wannee/mayaa/du/ yaru (törölt): "történetet közzétesszük klasszikus kínai nyelven is" 謝々! :) (2011.02.23. 07:32) 黔驴技穷
  • szél-víz: Ha jól értelmezem, itt az irigy miniszter rövidnek mutatta Qu Yuan chi-jét, a saját cun-ját meg ho... (2011.02.10. 10:59) 尺短寸长
  • szél-víz: Remek, köszi. A blogomba már kevésbé, de ide illik még az azonos jelentésű chengyu megemlítése: ... (2011.02.09. 09:11) 兔死狐悲
  • szél-víz: Köszi szépen! (2011.02.04. 16:01) 狡兔三窟

Címkék

kalligráfia (1) kígyó (1) kínaitanulás (2) (25) (3) (6) 三国演义 (3) (2) (3) (16) (1) (3) (2) (4) (1) (13) (2) (1) (1) (3) (1) (3) (1) (10) (2) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (6) (1) (2) (1) (1) 南柯 (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (2) 后起之秀 (1) (2) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (11) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (1) (2) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (5) (1) (4) (1) 怀 (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (8) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (5) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (8) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) 画蛇添足 (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (3) (2) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (2) 空城 (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) 纣王 (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (4) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) 茅庐 (1) (1) (3) (1) (1) (3) (2) (2) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) 西施 (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) 诸葛亮 (3) (1) (1) (1) (5) (1) (3) (2) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) 退 (1) (2) (1) (1) (1) (1) 邯郸 (1) (1) (1) (2) (1) (2) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (6) (2) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (3) (2) 鹅毛 (1) (1) (1) 鹿 (1) 黄梁 (1) (1) (1) 齿 (1) Címkefelhő

朝三暮四

2010.10.21. 08:00 jianchayuan

朝三暮四– Reggel három, este négy

A világ dolgait értő emberek ismerik a földön körforgásszerűen történő dolgokat. Így hát azt, amit így is-úgy is megkapnak, nem kell különösebben kérniük. Ilyenkor mindig nyugodt szívvel, kiegyensúlyozottan fognak bele a dolgukba. Azok az emberek pedig, akik mindig nyugodt szívvel, kiegyensúlyozottan látnak neki a tennivalójuknak, fokról fokra megtapasztalják ennek a rendjét, s ha már megtapasztalták, sokáig nem tudnak elszakadni tőle. Kérés nélkül teszik a dolgukat. Azt az embert azonban, aki nem ismeri fel ezt a törvényszerűséget és elpazarolja az energiáit, „reggel három” néven illetik. Hogy miről kapta a nevét? Nos, hát elmondom!
 
Hajdanán élt egy pásztor, aki majmokat tartott, s gesztenyével etette őket. A pásztor így szólt hozzájuk: „Reggel hármat, este négyet kaptok belőle.” Nagyon feldühödtek ezen a majmok, mire a pásztor ezt mondta: „Ha már így alakult, akkor reggel kaptok belőle négyet, este pedig hármat.” Ettől a majmok nagyon boldogok lettek.
 
Bár valójában nem változott semmi, csak az érzelmek terén történt egy kis változás. Ezért a szent emberek nem örültek és nem örülnek, csak a természet rendje szerint élnek. Én én vagyok, a dolgok pedig csak dolgok.
 
 
 
 
 
A “朝三暮四” (zhāo sān mù sì) chengyu arra inti az embereket, hogy a súlyuknál fogva kezeljék az egyes dolgokat, s nehogy a dolgok felszínes látszata becsapja őket. Manapság a teljesen rendszertelen emberi beszéd és cselekvés, ábrázolására, és azokra használják, akik gyakran változtatják a véleményüket.   

Szólj hozzá!

Címkék:

华而不实

2010.10.20. 08:00 jianchayuan

华而不实– Virága van, mégsem valódi

A Tavasz és az Ősz korában egyszer, amikor Jin ország kancellárja, Yang Chu Fu látogatóba ment Wei országba, visszafelé útba ejtette Ningba városát, ahol egy fogadóban szállt meg. A fogadós, akit Ying-nek hívtak, Yang Chu Fu ábrázatát méltóságteljesnek, a közönségestől eltérőnek és teljes mértékig tiszteletreméltónak találta, ezért halkan így szólt feleségéhez: „Már régóta szerettem volna egy nagyon előkelő személyhez szegődni, de már sok-sok esztendeje, hogy itt maradtam, mert egy alkalmas embert sem találtam. Ma úgy vélem, hogy Yang Chu Fu a megfelelő személy, ezért elhatároztam, hogy vele tartok.”
 
A fogadós, miután Yang Chu Fu beleegyezését elnyerte, elbúcsúzott a feleségétől és a kancellárral együtt távozott. Útközben Yang Chu Fu a fogadóssal ímmel-ámmal beszélgetett, mert nem tudta, hogy mi az, amiről komolyan eszmét cserélhetnének. A fogadós meg csak hallgatagon ment. Alighogy átlépték Ningba megye határát, a fogadós megváltoztatta az álláspontját és Yang Chu Fu-nak búcsút intett.
 
 
A fogadós felesége, látva azt, hogy ura hirtelen visszatért, nem értette a dolgot, ezért kérdőre vonta őt: „Elég nehezen találsz egy ilyesfajta embert. Hát miért engedted őt elmenni? Mégsem voltál annyira eltökélt? A háztartás dolgát nyugodtan hagyhattad volna.” „A kinézetéből úgy tűnt nekem, hogy egy művelt ember, akire támaszkodhatok. Mégis aki hallotta már a szavait, nagyon fárasztónak tartja őt. Attól féltem, hogy ha vele maradok, semmit sem tanulok tőle, ellenben veszélybe kerülök, ezért negligáltam a korábbi álláspontomat.” – felelte a fogadós. Ez a Yang Chu Fu nevű ember a fogadós szemében nem volt más, mint egy virág, mely belül nem valódi, ezért habozás nélkül faképnél is hagyta őt.
 
A” 华而不实” (huá ér bù shí) chengyu jelentése: a virág gyönyörűennyílik akkor is, ha nem valódi. A szép külsejű, ám belül üres embereket ábrázolja.

Szólj hozzá!

Címkék:

柳暗花明

2010.10.19. 08:00 jianchayuan

柳暗花明– Sötét fűzfáknak világos virága

Lu You (i. sz. 1125-1210)[1] a Déli-Song kor hazafias költője volt. Mivel folyamatosan kitartott a Jin országgal szembeni ellenállás mellett, ezért többször is támadták őt a békepártiak. Az 1166. évben az akkor negyvenkét esztendős Lu You-t hivatalnoki állásából menesztették. Mivel már nem volt módja a hazáján segíteni, a szívében bánattal és dühvel visszatért szülőfalujába, Shanyin-ba (a mai Zhejiang tartományban lévő Shaoxing). Egész álló nap bezárkózott az otthonába és tanult. Magányában gyakran a lámpafénynél üldögélt késő éjszakába nyúlóan.
 
A következő év áprilisában a faluban mindenütt dobszó és furulyahang hallatszott, hiszen a Tavaszszellem köszöntésére készültek (a földszellem tiszteletének időszaka volt ez). Örömteli hangulat töltött be mindent. Lu You hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött, elmegy és megnézi a húsz mérföldre lévő Nyugati-hegyet. Így hát a kezében egy bottal útra kelt. Ahogy ment, mendegélt, a hegyi út egyre kanyargósabbá vált. Több mint egy órányi út elteltével egyre kevesebb emberrel találkozott. Amikor egy emelkedőn felért, körülnézett. Rengeteg hegy és bőséges patakok tárult elé. Az út véget ért, s úgy tűnt, hogy nem lehet bejutni erre a tájra. Lu You-t izgalommal teli öröm fogta el, s nem akart visszafordulni. A lejtőn lefelé megtett néhány lépést, megkerülte a hegy csúcsát, majd előtte nem messze, a szemei előtt hirtelen felbukkant egy tágas völgy, melyben zöldfűzfák világos virágai között egy kis falu rejtezett.  Teljesen olyan volt, mintha a Halhatatlanság Gyümölcsének Kertje lett volna. Lu You nagyon megörült ennek és ellátogatott ebbe a piciny faluba. A tisztaszívű falubeliek egyszerű ruházatukban a saját erjesztésű decemberi borukkal köszöntötték vendégüket. Ez a felejthetetlen élmény és érzés Lu You-t újra életre rázta.
 
Lu You a látogatás tiszteletére írta a”游山西村” (yóu Shān xī cūn; „Utazás egy Shanxi-i faluban”) című versét, mely így szól:
 
„Ne nevess a decemberi bortól részeg falubelieken!
 Bőséges években a háziállatok is megmaradnak e helyen.
 E pompázatos hegyi tájon mintha az út véget érne.
 Ám a komor fűzfák virágai közt egy falucska terem!
 Hova a Tavaszszellem sípszóra és dobütésre látogat el.
 A helybeliek egyszerű öltözetében a régi kor van jelen.
 Azóta is olyan ez, mintha a Holdat lovagoltam volna meg.
 S botommal az időtlen éj ajtaján kocogtattam volna egyet.”
[2]
 
 
 
A “柳暗花明” (liǔ àn huā míng) chengyu a sötét színű fűzfák lepelszerű barkázásának tavaszi képét ábrázolja, de a rossz és megváltoztathatatlannak hitt dolgokban bekövetkező hirtelen változásra is utal.
 
 


[1]  陆游(Lù Yóu)
[2] A vers eredeti szövege:
莫笑农家腊酒浑,
丰年留客足鸡豚。
山重水复疑无路,
柳暗花明又一村。
箫鼓追随春社近,
衣冠简朴古风存。
从今若许闲乘月,
拄杖无时夜叩门。
 

 

Szólj hozzá!

Címkék:

水中捞月

2010.10.18. 08:00 jianchayuan

水中捞月– Aki a vízből emeli ki a Holdat

Sun Wu Kong meg akart szabadulni az élet és a halál körforgásától, így hát átkelt a kontinenseken és a nagy tengereken és mindenütt a megoldást kereste. Végül eljutott Buddha mesterhez, aki mindennap a tanítványaival filozofálgatott és csinosította a környezetét. Így telt el hat, hét év észrevétlenül.
 
Egy nap a mester megkérdezte Wu Kong-tól: „Te miről szeretnél tanulni?” „Azt csak a tisztelt mester döntheti el.” – felelte Wu Kong. Erre a mester ezt kérdezte: „Mi lenne, ha megtanítanálak arra, hogyan hívhatod a halhatatlan főnixet segítségül, avagy arra, hogyan lelheted meg a jó szerencsédet?” Wu Kong visszakérdezett: „Ezáltal hosszú életem lehet-e?” „Nem lehet.” – hangzott a rövid válasz. „Akkor nem tanulom, nem kell!” – felelte Wu Kong.  
 
A mester tovább kérdezett: „Megtanítom neked a buddhizmust, s az igazi szentéletűeket. Így jó lesz?”   Wu Kong ismét rákérdezett: „Ezáltal hosszú életem lehet-e?” „Nem lehet.” – felelte újból a mester. „Akkor nem tanulom meg, nem tanulom meg!” – szólt Wu Kong.
 
„Ha a nem cselekvés tanítására, vagy az ülve böjtölésre megtanítanálak, hogy tetszene?”  - kérdezte a mester. Wu Kong ismét ugyanazt kérdezte: „Ezáltal hosszú életem lehet-e?” „Nem lehet.” – a mester újra csak ezt mondhatta. „Akkor nem tanulom meg, nem tanulom meg!” – válaszolta Wu Kong.
 
A mester ismét feltett neki egy kérdést: „Mi lenne, ha az ég színes felhőkkel való megtöltésére vagy a halhatatlanság piruláinak megfőzésére tanítanálak meg?” Wu Kong visszakérdezett: „Ettől hosszú életem is lehet?” A mester így szólt: „Ha hosszú életet szeretnél, az olyan, mintha a vízből emelnéd ki a holdat.” Wu Kong nem értette: „Hát hogy mondhatsz ilyet, hogy a vízből bárki is kiemeli a holdat?” A mester ezt válaszolta: „A holdfény az égen van, a vízben csak a tükörképe található. Bár látjuk, mégsem emelhetjük ki azt, hiszen az egész csak egy illúzió, semmi több.” Wu Kong erre csak ennyit mondott: „Akkor ezt sem tanulom meg, nem kell!”
 
A mester Wu Kong elvakultságát látva a halhatatlanság megoldását átadta neki.
 
A ”水中捞月” (shuǐ zhōng lāo yuè) chengyu a teljesen értelmetlen cselekedetekre utal, amikre az ember az energiáit pazarolja el.
 
 

Szólj hozzá!

Címkék:

残羹冷炙

2010.10.17. 08:00 jianchayuan

残羹冷炙–Ételmaradék és kihűlt sült

Tang Xuan Zong császár kései éveiben már nem törődött a kormányzással, egyedül Yang Gui nevű ágyasáért rajongott. Az időszámításunk szerinti 747. évben elrendelte, hogy vizsgán válasszanak be az udvarba tehetséges embereket. Az ekkor harminchat esztendős költő, Du Pu ezidőtájt éppen Changan-ban járt, s nagyon megörült a hírnek. Váratlanul érte azonban, hogy a vizsga befejezését követően a fő vizsgabiztos, Li Lin Pu által kihirdetett eredmény szerint nem akadt senki, kit kiválasztottak volna. Li Lin Pu a császárhoz visszatérve e szavakat mondta: „Az ország kiemelkedő embereit mi már mind kihalásztuk, egy sem maradt közülük.” Xuan Zong erre nagyon boldog lett.
 
Du Pu nem számított erre az eredményre, s nagyon elcsüggedt. Azért, hogy fenn tudja tartani magát, kénytelen volt a ”vendég” minőségében bejutni a hivatalnokok és előkelőségek közé, s mások védőszárnyai alatt tengetni életét. Ru Yang Wang, Zheng Fu Ma és Wei kancellár hivatala voltak azok, ahol Du Pu rendszeresen felbukkant. Gyakorta verselt és vett részt mulatságokon hercegek és miniszterek társaságában. Amikor már mindenki boldogan ivott, versével fokozta a hangulatot. amikor már mindenki vidáman mulatozott, a művével csak növelte a mókát. Így töltött el kilenc évet.
Egy versében így írt a saját életéről: „Mindennap kopogtatok a gazdagok ajtaján korán reggel, s a hatalmasságokkal töltöm el minden estémet, mígnem a szegénység poros szele értem nem jön el. Minden egyes megkapott ételmaradék és kihűlt sült szomorúsággal és fáradsággal telve.”
 
Nem sokkal később kitört az An Shi-felkelés, s Du Pu-nak a még keservesebb száműzötti sors jutott.
 
A “残羹冷炙” (cán gēng lěng zhì) chengyu az ételmaradékra utal, de többnyire az emberi jótékonyság kifejezésére használják.
 

Szólj hozzá!

Címkék:

休戚相关

2010.10.16. 08:00 jianchayuan

休戚相关– Öröm és bánat egymásra következik

A Tavasz és az Ősz időszaka alatt Jin országában élt Jin Nao Gong Zhou Zi-t, más nevén Ji Zhou, mivel ifjúkorában egy családtagja, Jin Li Gong kizárta a hatalomból, nem maradhatott az országban. Zhou földjén, Luoyang városában telepedett le, s a Zhou udvar magas rangú hivatalnokának, Dan Rang Gong-nak a kezei alatt tevékenykedett.
 
Zhou király kancellárja, Dan Xiang Gong nagy bizalommal volt iránta, és még a családjába is befogadta, sőt első osztályú vendéget megillető bánásmódban részesítette. Bár Zhou Zi a korát tekintve fiatalnak számított, a megjelenése mégis időseknek kijáró tiszteletet parancsolt. Amikor állt, olyan feszes volt, hogy még egy apró mozdulatot sem tett közben. Amikor olvasott, minden figyelmét arra összpontosította, s nem volt egy félreeső pillantása sem. Mialatt más beszélt, tisztelettudóan és nagyon udvariasan viselkedett. A saját beszéde közben pedig nem feledkezett el a tapintatról sem. A dolgok és az emberek fogadásakor mindig barátságos és jóindulatú volt. Annak ellenére, hogy Zhou földjén élt, amint hírét vette annak, hogy szülőhazájában, Jin országban valami baj történt, nyomban aggodalom fogta el, ha pedig valami örömhírt hallott Jin földjéről, nagy boldogság öntötte el a szívét.
 
 
 
Dan Xiang Gong minden efféle megnyilvánulását figyelemmel kísérte és nagyon örült ennek. Úgy vélte, hogy a fiúnak egész biztosan van jövője, mivel nagyon szeretne visszatérni Jin országába, hogy jó uralkodója lehessen népének. Így hát Dan Xiang Gong még nagyobb odaadással és féltő szeretettel viseltetett iránta.
 
Nem sokkal később Jin országban váratlanul lázadás tört ki, s a korábban folyton a hatalmának elvesztésétől rettegő, és ezért a királyi udvarból Zhou Zi-t száműző Jin Li Gong-ot meggyilkolták. Ennek következményeként Jin ország kancellárja embereit Luoyang-ba küldte, hogy Zhou Zi-t hazahozzák és Jin ország uralkodója lehessen.
 
A ”休戚相关” (xiū qī xiāng guān) chengyu azt érzékelteti, hogy az öröm és a bánat, a jólét és a balsors egymással kölcsönös kapcsolatban állnak. A chengyu a szerencse és a szerencsétlenség szoros kapcsolatát ábrázolja.
 
 
 

Szólj hozzá!

Címkék:

人杰地灵

2010.10.15. 08:00 jianchayuan

人杰地灵– A híres emberektől életteli egy hely

Időszámításunk szerint a 663. év kilencedik havának, kilencedik napján, az „őszközép ünnepen” a Hongzhou-béli Yan Du Du az újonnan felavatott Teng Király palotájában vendégeskedett, ahová a helyi hírességeket is mind meghívták. Wang Bo éppen arra járt, ezért ő is meghívást kapott. Mivel éppen akkor töltötte be a tizennegyedik életévét, ezért nem túl feltűnő helyre ültették. Yan Du Du sógora nagyon jól tudott írni, ezért Yan Du Du megkérte, hogy írjon egy jó köszöntőt, amivel majd a részt vevők előtt villoghat.  
 
Amikor már mindenki édesen italozott, Yan Du Du felállt és így szólt: „Ma Hongzhou értelmisége e teremben gyűlt össze. Lehetetlen, hogy ne születne írásmű, mely e fenséges rendezvényről megemlékezne. Minden jelenlévő hírességet arra kérek, hogy írjon egy mondatot, ami a Teng király palotát  a tökéletes irodalommal forrasztja egybe!” Amint befejezte, a szolgák egy papirost tettek a jelenlévők elé, de azt mindenki csak továbbadta, és nem akadt senki, ki tollat ragadott volna. Később a papiros Wang Bo elé került, aki magához vette tollát, majd lehajtva fejét elmélázott.  Egy kis idő elteltével a kabátujját felgyűrte és írni kezdett. Yan Du Du látva azt, hogy csak egy ifjú állt neki írni, nem repesett a boldogságtól. Kiment a nagyteremből, a korlátról a folyó látképét bámulta és megparancsolta szolgáinak, hogy a Wang Bo által leírt mondatokat, akármikor is készülnek el, nyomban másolják le és mutassák meg neki.
 
Nemsokára a szolgák lemásolták a „Teng király palotájának köszöntője” című mű első sorait, melyek így szóltak: „Nanchang ősi uralkodójának Hong városában új palota van. Egén a remény csillagzatával, a földön a Heng-gel és a Lu-val áll kapcsolatban.” Ennek a négy sornak a jelentése: Teng király palotája azon a helyen fekszik, ami a múltban a Nanchang-i királysághoz tartozott, de jelenleg Hongzhou része. Az egén a „Remény” és a „Nyereg” csillagképe látható, a földön pedig a Heng és a Lu hegyek kapcsolódnak hozzá. Yan Du Du elolvasta és úgy vélte, hogy ez csak a diákok szavajárása, bárki tud ilyet írni, nevetséges az egész. Valójában Wang Bo Nanchang történelmét és földrajzát tizenhat írásjegyben tisztán és harmonikusan összefoglalta, ami nem szokványos íráskészségre vall.
 
Ezután a szolgák további két mondatot másoltak le: „A leple három folyó, de az öve őt tó. Uralkodik rajta a barbár Jing, de összeköti Yue földjével.” Yan Du Du, e sorokat olvasva eléggé meglepődött. Úgy gondolta, hogy ez az ifjú három folyót, a Jing, a Xiang és a Zhi folyókat ábrázolta lepelként, míg öt tavat, a Tai, a Du Yang, a Qing Cao, a Dan Yang és a Tong Ting tavakat lebegő övként mutatta be, amik uralkodnak a szélesen elterülő Chu földjén és összekötik a keleten lévő termékeny Yue földjével. A szövege nagyon kiegyensúlyozott volt, mely megmozgatta a Yin és a Yang energiáit is. Aspirációk és tehetség nélkül nem lett volna képes ilyen impozáns mondatokat írni.
 
A szolgák ezt követően további néhány mondatot is lemásoltak, ami Yan Du Du-t még inkább meglepte: „A dolgai értékesek, az egén kincsek. Okos emberek életteli földje, hol Xu Ru, Chen Bo kanapéjára heveredik le.” Wang Bo e sorokban két példabeszédet írt le. Az első arról szól, hogy a dolgai értékesek, az ege kincseket rejt, s a Longquan-i kardok fénye az égen tizennyolc csillagképből a Göncölszekér és a Bika csillagkép közé ér el. A jelentése Hongzhou különleges kincseire utal. A második példabeszéd szerint a Keleti Han-dinasztia idején Nanchang-ban élt egy Xu Ru nevű ember, aki nagyon szegény családból származott, mégsem akart hivatalnoknak állni. Mivel azonban Chen Bo elöljáróval jó barátságban állt, az speciálisan készíttetett neki egy rekamiét, ami Xu Ru elhelyezésére szolgált.  A példabeszéd azt jelenti, hogy Hongzhou-ban agyafúrt emberek élnek.
 
Yan Du Du minél alaposabban olvasta, annál inkább ráérzett az ízére és dicsőítette e sorokat. Egyfolytában csak azt mondta: „Tökéletes! Tökéletes! Ritka egy tökéletes mű!” Ezután már nem is akarta, hogy a sógora az előre megírt köszöntőjét elővegye. Miután Wang Bo befejezte az írást, Yan Du Du elé járult és bocsánatkérően így szólt: „Bohóság, amit írtam. Du Du úr útmutatását várom.” Wang Du Du boldogan mondta: „Te valójában korunk különleges tehetsége vagy!” Így hát újból helyet foglaltak és Yan Du Du Wang Bo-t első osztályú ellátásban részesítette és ő maga pedig mellé ült.  
 
A ”人杰地灵” (rén jié dì líng) chengyu arra utal, hogy azok a helyek, ahova a tehetséges emberek születtek, vagy ahol életükben jártak, híres-nevezetes helyekké válnak.

Szólj hozzá!

Címkék:

笑比河清

2010.10.14. 08:00 jianchayuan

笑比河清– Akinek a mosolyát a folyó tisztaságához lehet mérni

 
Bao Zheng az Északi Song-dinasztia idején Luzhou-ban (a mai Anhui tartomány székhelye, Hefei) élt. A Duanzhou-i tintakő akkortájt nagyon híres volt. A régi Zhizhou-ban ezt a hatalom nevében teljesen rendszertelenül, több tízszeres mértékben szedték be és ajánlották fel az uralkodónak. Bao Zheng, miután elfoglalta hivatalát, elrendelte, hogy csak a császárnak járó mennyiséget szabad beszedni, egy darabbal sem többet. A nép terhei rögvest csökkentek.
 
Amikor Bao Zheng három minisztériumban is betöltötte a miniszter-helyettesi tisztséget, a Khitan nép a határon egyesítette csapatait, amit a határ menti területek elöljárói egyre feszültebben szemléltek. Az udvar Bao zheng-et elküldte Hebei-be, hogy a hadsereg ellátását koordinálja. Bao Zheng a következő szavakat mondta: „A Tan-folyó területének termékeny földje van, a nép mégsem művelheti azt meg. Xingzhao három megyéjében tizenötezer hektárnyi föld van, mégis lovak legelőjeként hasznosítják. Kérvényezem, hogy az egészet adják a népnek, hogy megművelhesse.” Ezzel Hebei népét gazdaggá tette.
 
Bao Zheng Kaifeng városának is elöljárója volt. Mivel akkoriban ez volt Kína fővárosa, ezért nem volt könnyű azt igazgatni. A korábbi szabályok szerint, ha az egyszerű emberek pereskedni akartak, előbb keresetlevelet kellett írniuk, amit egy hivatalnok útján nyújthattak be. Bao Zheng szakított ezzel az előírással, szélesre tárta a hivatal kapuit, s a nép közvetlenül mehetett hozzá elpanaszolni a baját. Így a hivatalnokok már nem tudtak beavatkozni az egyes ügyekbe. Egy alkalommal Kaifeng-et elárasztotta a víz, amit nem tudtak kiszivattyúzni. Bao Zheng kivizsgálta az esetet, s megállapította ennek okát. Ez nem más volt, mint az, hogy sok előkelőség a folyómederben kertet és pagodát építtetett. Bao Zheng záros időn belül az összeset lebontatta. Egy nagyúr azonban nem volt hajlandó lebontani, s még egy szerződést is előszedett, mely szerint a terület az ő tulajdonát képezi. Bao Zheng tüzetesen elolvasta, amelynek során észlelte, hogy az a szerződés egy hamisítvány. Bao  Zheng azon nyomban lebontatta a kertjét, és mindezt Ren Zong császárnak jelentette. Később a víz visszahúzódott a városból.
 
Mivel Bao Zheng acélos tisztességű és önzetlen ember volt, egy éven belül Kaifeng kormányzása rendezetté vált.  Az előkelőség nagyon visszafogták magukat, s még Bao Zheng nevének a hallatán is rettegtek.  Az a mondás járta, hogy Bao úr mosolyát a Sárga-folyó vizének megtisztulásánál is ritkábban lehetett látni. A nép mégis nagyon szerette, s így jellemezte őt: „Amit más nem tud megoldani, azt a Pokol Fejedelmeként az öreg Bao megteszi.”
 
A “笑比河清” chengyu a nagyon szigorú állapotot, a ritkán látható mosolyt ábrázolja.
 
 

Szólj hozzá!

Címkék:

süti beállítások módosítása