江郎才尽– Az ifjú Jiang kimerült
Jiang Yan, vagy más néven Wen Tong már ifjú korában neves irodalmár volt. A versei és irodalmi értekezései a kor legnagyobb elismerésében részesültek. Miután azonban egyre idősebbé vált, a művei nemcsak hogy nem ütötték meg a korábbiak szintjét, hanem még sok mindenben visszalépést is jelentettek. A verseiben nem volt semmi rendkívüli, ráadásul elég régóta írogatta őket, mivel hosszú ideig nem vetett papírra egy sort sem, majd hirtelen rátört az ihlet, s megírta a verseit. Ezek sorai azonban színtelenek voltak, és egyszerűen hiányzott a mondanivalójuk. Volt, aki erről a következő történetet terjesztette: ’Egyszer Jiang Yan hajóra szállt, majd lepihent a Chanling-templom partjánál. Álmában megjelent előtte egy Zhang Jing Yang nevű ember, aki a selymét visszakérte tőle. Erre az öléből elővett néhány láb selymet és odaadta annak az embernek. Ennek köszönhetően a művei már nem voltak többé olyan kifinomultak.’ Mások ugyanezt így adták elő: 'Egyszer Jiang Yan az Olvasztó-pavilonban sziesztázott. Álmában egy Guo Pu nevű embert látott, aki odament hozzá, s elkérte tőle a tollát, majd így szólt: „Wen Tong testvérem, régóta nálad maradt egy tollam. Most vissza kell adnod nekem!” Jiang Yan e szavak hallatán elővett az öléből egy ötszínű tollat és visszaadta neki. A legenda szerint ezután Jiang Yan, mivel az ihlete kimerült, már nem is tudott többet olyan jó műveket írni.'
Du Pu boldogan segített másokon, pedig ő magának még csak ruhára és élelemre sem jutott. Csak más embereken segített a verseivel.
Wang Li You a Tang-dinasztia idején szegényégben élt költő volt. Szandálok eladásából tartotta fenn magát, de ő a szegénységében is boldog volt. A szabadidejét olvasással és verseléssel töltötte. A felesége nem tudta elviselni a nyomorúságukat, ezért elhagyta őt. A többi ember lezseren beszélt vele. Du Pu egy versében így vigasztalta Wang Li You-t: „Az égen úszó felhő olyan, mint egy fehér ruha, de hirtelen amivé válik, az egy fekete kutya. A múlt és a jelen ugyanígy változik szüntelen, életünkben hát mely dolgok ne történnének meg?”
Zhang Ke Jiu a Yuan-dinasztia idején élt Qingyuan-ben. Bár az életútja nem volt túl eredményes, mégis tehetséges volt a költészet terén. 
A Három Királyság
Majd elmesélte Zhen Zhu-nak Feng Fu történetét. Feng Fu egy vadász volt Jin országban, akinek a tigrissel való küzdelem volt az erőssége. Később karitatív tevékenységet folytatott, nem ölt több tigrist, s a neve is majdnem feledésbe merült a nép körében. Az egyik évben néhány hegyen felbukkant egy vérszomjas tigris, ami gyakran támadt rá az emberekre. Egy kevés fiatal vadász együtt ment a tigris elpusztítására. A tigrist bekényszerítették a hegyvidék mélyére. A tigris háttal a hegynek vetette be magát, ahonnan szemmel tartotta az embereket. A kerekre meredt szeme olyannyira rettenetes volt, hogy nem akadt senki, aki oda mert volna menni elfogni. Éppen ekkor hajtatott a szekerével oda Feng Fu. A vadászok amint meglátták, gyorsan odasiettek és üdvözölték őt. Megkérték, segítsen nekik a tigris elejtésében. Feng Fu leszállt a kocsijáról, felgyűrte az ingujját és a tigrissel ölre ment. Egy nagy küzdelem után végül megölte a tigrist, s a népet a rettegéstől megszabadította. Az ifjú vadászok örömmel köszönték meg a tettét, de néhány tanult ember mégis gúnyosan kinevette.
A Hadakozó Fejedelemségek idején Yan ország hercege, Yi Ping örökölte a királyi trónt és Yan Shao király lett a neve. Hogyan kormányozzon, hogy a népe gyarapodását és a hazája erősödését érje el? Yan Shao király valóban teljesen tanácstalan volt.
Amint híre ment ennek, a nagy tudású Le Yun, Zou Yan és Ju Xing egymás után érkeztek Wei, Qi és Zhao országokból Yan országába, hogy annak királyáért cselekedjenek. Yan Shao király nagyon boldog volt, s mindegyiküket fontos feladattal bízta meg. Tárt kapukkal fogadta őket és még a családi életükről is érdeklődött, függetlenül attól, hogy honnan érkeztek. Ennek következtében tizennyolc éven keresztül a népével együtt élte át a boldog békeidőket és a nehéz esztendőket egyaránt, míg végül Yan ország megerősödött és meggazdagodott, és ő az egész ország valamennyi társadalmi csoportjának a támogatását élvezte.
Song Wen császár uralmának hetedik esztendejében a déli Song-hadsereg Huatai-nál vereséget szenvedett. Wen császár Dao Ji-t küldte el, hogy vigyen segítséget. Shouzhang-nál meg is törte az északi Wei sereget, s alig 20 nap alatt több mint 30 csatában mérkőzött meg, míg végül bevonult Licheng