成语 chengyu - Történetek négy irásjegyben

如火如荼 - Mint a tűz, s mint a nádfű

圣人之勇 -(shèngrénzhīyǒng)A konfuciuszi bátorság

Kong-zi (vagy más néven Konfuciusz) rendszeresen utazott különböző országokba. Wei ország Kuang nevű városába érkezvén a nagy tömeg körbefogta, miközben a qin[1] és énekének hangja meg sem állt. Zi Lu odaszaladt a tömegbe, s látva Kong-zi-t ezt mondta: „Mester, hogyan lehetséges, hogy még most is nyugodtan pengeted a qin-t, és énekelsz?"

不学无术 - Sem tudása, sem tehetsége

A han Wu császár uralma alatt Huo Guang tábornok olyan kimagasló személyisége volt a császári udvarnak, aki iránt az uralkodó mély bizalommal volt. Wu császár halálának közeledtével gyermekét, Liu Fei Ling-et (Shao császárt) Huo Guang pártfogásába adta. Shao császár halála után Huo Guang Liu Xun-t tette meg uralkodónak (Xuan császár). Huo Guang a császári hatalom több, mint negyven évi kézbentartása alatt a nyugati han dinasztiának sok érdemet szerzett. Miután Liu Xun trónra került, Li Xu hercegnő lett az anyacsászárnő.

Huo Guang felesége, Huo Xian, aki gazdag asszonyság volt, azonban azt szerette volna, ha a kisebbik leányát, Cheng Jun-t férjhez adja Liu Xun-höz, hogy ő lehessen a császárnő. Nyomban ki is használta a császárnő betegségét arra, hogy orvosán keresztül mérget adjon be neki.  A gyilkossági kísérlet azonban nem sikerült, az orvos börtönbe került.

Minderről Huo Guang egy kicsit sem tudott, amikor az eset megtörtént, Huo Xian mondta el neki. Huo Guang nagyon meglepődött, s feleségét hibáztatta, hogy nem kellett volna ezt cselekednie. Vádat is akart emelni ellene, de nem volt szíve ahhoz, hogy a feleségét felelősségre vonják. Végiggondolta magában és ezt a fájdalmas dolgot továbbra is titokban tartotta. Huo Guang halálát követően egy ember Xuan császárnak jelentette az ügyet, aki vizsgálatot rendelt el. Huo Guang felesége meghallotta ezt, és a családjával, bizalmasaival szervezkedett, s elhatározta, hogy ellenstratégia kidolgozása végett összehívja a nemzetségét. Azért, hogy ne szivárogjon ki a híre, Xuan császár katonákat küldött Huo otthonának a bekerítésére, s az egész család letartóztatására.

 草木皆兵 – A füvek és a fák is ellenséges katonának látszanak

A keleti Jin korban volt egy Qian Qin nevű ország, királya Fu Jian el akarta foglalni a tőle délre fekvő Jin államot, ezért 900.000 katona élén megtámadta Jint.

Jin hercegének egy hivatalnoka Xie An az unokaöccsét Xie Xuant ajánlotta a védekező hadsereg tábornokának. Xie An úgy rendelkezett, hogy ahelyett, hogy kivonulnának harcolni, maradjanak a barakkjaikban a Fei folyó portján.

Néhány nappal később Qin hadserege meghódította Shouyang városát. Ekkor Xie Án is felkelt és elment a katonák főhadiszállására.

Reggel jelentették Fu Jiannak a tábornokai, hogy a Fei folyó szemközti partján állomásozó Jin hadsereg milliósra növekedett. Fu Jian hitetlenkedve nézett ki, de legnagyobb megdöbbenésére katonák százezrei álltak hadrendben a Bagong hegyen. Így kiáltott fel: „Ki mondta, hogy ez egy kis csapat! Ez egy rivális hadsereg!” A következő napokban egyre jobban elvesztette a harci morálját a Qin hadsereg.

A bagongi katonák pedig nem is voltak valósak. Xie An parancsára egy éjszaka alatt kötötték őket szalmából és faágakból.

Pár nappal később Xie An követeket küldött Fu Jianhoz kérve, hogy vonuljanak vissza egy kicsit a folyótól, hogy a Jin hadsereg át tudjon kelni a folyón és megütközhessenek.

A visszavonulás rendezetlenre sikerült ráadásul Jin kémei azt kiabálták visszavonulás közben: „Fussunk, elveszítettük a csatát!” Így a megérkező Jin hadsereg könnyen legyőzte őket. Fu Jian látva a katasztrofális vereséget így sóhajtott fel: „Az égi istenek segítettek Jinnek és változtatták katonává a Bagong hegy fáit!”

Ez a chengyu - 草木皆兵cǎomùjiēbīng – az elkeseredett pánik állapotát jelöli.

(A felső képen a Bagong hegy látható)

一问三不知 Egy kérdésre hármat nem tudni

Időszámításunk előtt 468-ban Jin Országának nagyura, Gou Yao hatalmas seregeit Zheng Országa ellen vezette, amely a Tavasz és Ősz Háborújának a kezdetén még erős ország volt, majd később fokozatosan olyannyira meggyengült, hogy egy törékeny vazallusállam lett.

Zheng Országának uralkodója nem tudta megakadályozni a Jin hadsereg betörését, ezért nagyurakat és hercegeket küldött követségbe Ji országába, hogy onnan kérjen segítséget. Ji a monarchiák egyensúlya miatt nem engedhette meg, hogy Jin országa bekebelezze Zheng-et, és ezáltal még erősebbé válva veszélyeztesse Ji Országát, ezért Chen Cheng Zi nagyúr seregeit küldte segítségül. Amikor Chen Cheng Zi hadai a Zi folyó partjához érkeztek, megnyíltak az ég csatornái, a katonák pedig ódzkodtak a folyón való átkeléstől. Zheng Országának jó ismerője, Zi Si ekkor ezt mondta: "Jin Országának katonái már a főváros alatt vannak, ezért vészjelet adtak, s az uralkodó feszülten várja Ji hadseregének mielőbbi megérkezését. Ha nem haladunk tovább, félő, hogy már késő lesz.”

Chen Cheng Zi felöltötte az esőkabátját, felszerelte fegyvereit, majd a hegyoldalon feszülten állva irányította csapatai átkelését a folyón. A harci lovak a megáradt folyót meglátva riadtan nyerítettek, mire az ostorával vadul megütögette, és így kényszerítette őket az átkelésre. Ji hadserege minden erejét megfeszítve, de biztonságosan átjutott a Zi folyón és készen állt arra, hogy Jin seregével megmérkőzzön. Jin seregének hadvezére, Gou Yao látva, hogy Ji hadserege teljes fegyverzetében ott állt, megrettent, majd a bal és a jobb szárny vezetőinek a következőket mondta: „Isteni felhatalmazásom volt Zheng Országának megtámadására, de arra nem, hogy Ji Országával is megvívjak. A csapataik nagyon rendezett sorokban állnak, félő, hogy nem tudjuk megverni őket.” A szárnysegédek egyetértettek az álláspontjával, a visszavonulással.

Gou Yao kiadta a visszavonulási parancsot, egyúttal követet küldött a Ji csapat táborába, hogy kifejezze tiszteletét Chen Cheng Zi részére. A követ ezt mondta: „A hadvezérünk megkért rá, hogy magyarázatot adjak önnek: "Jin Országa  most kivonja a csapatait azért, hogy érted bosszút álljon. Chen nagyúr nemzetsége a Chen Országbéli Fen Wen-ből ered. S bár Chen Országát Chu Országa pusztította el, de ez Zheng Országának a hibája volt, ezért szegény uram elküldött engem, hogy vizsgáljam ki Chen Országa elpusztításának az okait, s megkérdezzem Önt, hogy Chen Országáért érez-e aggodalmat.”

Chen Cheng Zi hallva a követ szavait, tudta, hogy ezt az üzenetet Gou Yao találta ki, s haragosan ezt felelte: „Nagyon nem jó, ha a másokat elnyomó emberek félreállnak. Az olyasfélék, mint Gou Yao hogyan is lehetnének hosszú életűek?” Miután Ji Országának követe eltávozott, Gou Heng nevű szárnysegédje ezt mondta Chen Cheng Zi-nek: "Egy Jin Országából jött ember elmondta nekem, hogy Jin serege 1000 harci szekérrel készül megtámadni táborunk kapuját, a Ji sereget teljesen el akarja pusztítani.” Chen Cheng Zi csendben végighallgatta, majd így szólt: „Mielőtt elindultunk, az uralkodó megparancsolta nekem, hogy „ha nem törődünk kevés katonával, nem kell félnünk a nagy seregektől sem.’  Még ha Jin serege ezer harci szekérrel is jön, nem tehetem meg, hogy elkerüljem az összeütközést vele. Az imént mondott váratlan szavaid ellenségesek és lehangolóak, a saját lelkesedésünket pusztítják el! Miután hazamentünk, jelenteni fogom az uralkodónak.” Gou Heng tudta, hogy elszólta magát, és bánkódva így felelt: „Ma legalább megtudtam, hogy én miért nem kapok sohasem bizalmat, és idegenbe miért száműztek. Az uralkodó eltervez valamit, aminek a kezdetét, a menetét és a befejezését, ezt a három területet mind végig kell gondolni, s miután ez megtörtént, jelenteni kell. Most nem tudom, hogy ezen a három téren mit jelentsek, hogy ne ütközzek falakba?” Néhány nappal később Jin serege kivonult, s Chen Cheng Zi is hazavezette csapatait.

一问三不知 "yīwènsānbùzhī": "Egy kérdésre hármat nem tudni” jelentése: Nem számít, hogy miféle a kérdés, mindig azt mondja: nem tudom.

 病入膏肓 - A betegség elérte a gaot és a huangot

Időszámítás előtt 581-ben Jing herceg Jin uralkodója egyik éjszaka szörnyű álmot látott. Álmában egy bosszúálló gonosz szellem jelent meg. A szellem hosszú haja a földet súrolta,  és gonosz ábrázattal ezt sziszegte: „Megölted a leszármazottaimat, és ezzel megszakítottad a családom vonalát. Emiatt az erkölcstelen és igazságtalan tett miatt engedélyt kértem az égiektől, hogy megöljelek. A lelkedért jöttem!”  Ezután végigkergette a herceget a palotán, aki izzadságban úszva ébredt fel a rémálmából.

Reggel azonnal hívatta Sangtiant a híres sámánt, hogy megtudakolja az álom jelentését és elűzze az átkot. Abban az időben a sámán egy nagyon megbecsült személy volt, hiszen ismerte mind az égi mind a föld alatti titkokat, és az emberek titkait is. (Ezt fejezi ki a kínai 巫wū írásjegy, ami az ég és a föld között két embert ábrázol.) Ha egy országban háború vagy természeti katasztrófa volt ugyanúgy a sámánt kérdezték meg, mint az emberek házassági problémáinál vagy betegségénél.

Azt mondják, a sámánok között Sangtian volt a legtapasztaltabb. Mielőtt belépett a palotába, már leírta a szellem pontos kinézetét, megrémisztve ezzel a herceget. Majd teknőspáncélból és cickafarkkóróból megmondta a herceg sorsát: „A szellem a Zhao nemzetség őseinek bosszúálló szelleme. Az új kenyérből már nem eszel!”

Húsz évvel azelőtt Jing herceg egyik őse zsarnokként uralkodott Jin államon. Palotájában egy emelvényt épített, és abban lelte örömét, hogy az emelvényről csúzlival lövöldözött az emberekre. Sokszor rendezett vérengzést is az udvarban, ha valaki ellene mondott, megölette. Az egyik minisztere Zhao Dun is sokszor figyelmeztette, ám ez nemcsak hatástalannak bizonyult, hanem a herceg hamis vádat is terjesztett be ellene, így menekülnie kellett. Még nem lépte át Jin állam határát, amikor egy rokona Zhao Chuan megölte Ling herceget, ezzel utat nyitva Jing hercegnek a trónhoz. Jing herceg uralkodása alatt senki nem említette az esetet, és nem is bűntettek meg érte senkit. De az új főbíró családjának vitája volt a Zhao családdal, és ezért kiírtotta az egész Zhao családot, csak egy gyereket hagyva életben. Ezért jött el most a család szelleme.

Hogy megtörje a rossz szellem átkát Jing herceg visszaadta Zhao család feudális jogait, de a sámán megüzente neki: A halálos ítéletet már kiszabták, megváltoztatni nem lehet.

Ám a herceg nem várta ölbe tett kézzel a halált, hanem Qinbe küldött, ahol egy Yi Huan nevű híres orvos lakott, akiről azt tartották, hogy mestere a füveknek és az akupunktúrának.

Amikor ez az orvos még nem érkezett meg a palotába Jing herceg egyik éjszaka ismét álmot látott. Álmában két szellem bújt elő a gyomrából, akik így tanácskoztak: „Hallottam, hogy jön Qinből a híres orvos, aki majd főzetekkel és akupunktúrával meggyógyítja a herceget. Mit tegyünk most? Mire a másik szellem ezt mondta: „Ne aggódj! Csak annyit kell tennünk, hogy bebújunk a gao (a szív csúcsán lévő zsírréteg) alá és a huang (a szívhártya és a szív közötti terület) közé, ott majd nem tud megzavarni minket. (Mindkét terület elérhetetlen a hagyományos kínai orvoslás szerint.)

Nem sokkal később megérkezett a híres orvos. Megvizsgálta a beteget, majd szomorúan megrázta a fejét. A herceg aggódva kérdezte: „Mi a baj, mester?” Az orvos így válaszolt: „Sajnos nem tudok segíteni, mert a betegség már elérte a gaot és a huangot, oda akupunktúrával nem érek el, a főzeteim sem segítenek. A többi gyógyszerem is inkább ártana, mint használna.. Ezt a betegséget nem lehet meggyógyítani, de lehet lassítani azzal, ha ügyelsz a táplálkozásra.”

Ezek után Jing herceg teljesen megtartotta az orvos utasításait. Figyelt az étkezésre, nem csapott lakomákat, a nőktől is tartóztatta magát. A napok teltek-múltak, és lassan beérett az új gabona. Ahogy egyre közeledett a kenyér herceg kezdte hinni is meg nem is a sámán szavát, de egyelőre nem mert semmit csinálni, mert félt az istenektől.

Az új búzát learatták, és el is kezdték megőrölni. Ez a folyamat izgalommal töltötte el Jing herceget, és alig várta, hogy megkóstolhassa az új kenyeret és ezzel meghazudtolja a sámán szavát, mivel egyre inkább azt gondolta, hogy a sámán egy csaló, és egyre dühösebb lett amiatt, hogy be merte őt csapni.

Amikor kész lett az új kenyér magához hívatta, és kivégeztette.

Amikor megölette Sangtiant, a herceg hirtelen nagyon boldog lett. Ám mielőtt meg tudta volna kóstolni az új kenyeret, ki kellett mennie a mellékhelyiségbe. Ám oda leült egyszer, de többet nem állt fel. Így halt meg Jing herceg, és így teljesedett be a sámán szava.

Ezt a chengyut - 病入膏肓bìng rù gāo huāng – a javíthatatlan állapotra használják.

 杞人忧天 – Az ember Qiből, aki attól félt, hogy rászakad az ég

Ez a történet egy Liezi (Lie mester) című klasszikus taoista szöveggyűjteményben szerepel, amit egyesek Lie Yukou filozófusnak tulajdonítanak.

A Hadakozó Fejedelemségek korában volt egy Qi nevű kis államocska. Volt ebben az államban egy férfi, aki egész nap butaságokról gondolkodott. Ha vett egy új kabátot, így töprengett magában: „Igaz, hogy ez kabát új, de hamarosan régi lesz. Ha akkorra eladják az összes vásznat, miből csinálnak kabátokat? És én hogy fogok új kabátot venni?” Amikor evett, ezt gondolta: „A parasztok munkája földön nagyon nehéz, ezért néhányan a városba jönnek dolgozni. Mi lesz, ha mindegyik a városba jön majd? Akkor ki termeli meg az élelmet? És mit fogok majd enni?” Ezért folyamatosan gondterhelt volt az arca.

Egyik nap eszébe jutott, hogy mi történne, ha rázuhanna az ég. Ez a gondolat azután be is fészkelte magát az agyába. Minél többet gondolkozott ezen, annál jobban félt. Egész nap aggódó arccal járkált fel-alá, egy falatot sem evett, és este nem tudott aludni, annyira gyötörte ez a kérdés. Volt egy jólelkű ember, aki látta a férfi meggyötört arcát, és azt, hogy az egészsége is egyre gyengébb lett, elhatározta, hogy segít neki. Ezt mondta: „Az ég nem más, mint egy csomó levegő. Egész nap benne élsz, amikor mozogsz vagy lélegzel, kapcsolatba kerülsz vele? Miért félsz hát, hogy rád esik?” A qibeli férfi hitte ezt meg nem is, és még mindig aggódva ezt kérdezte: „Hogyha az ég tényleg csak egy csomó összegyűlt levegő, akkor a Nap a Hold és a csillagok nem fognak rám esni?” „Nem! Nem! Hiszen a Nap, a Hold és a csillagok csak a levegőn belül fénylő részek. Ha azok leesnek, ugyanúgy nem sebzik meg az embereket! Nyugodj meg!” De a qibeli férfit még ez sem nyugtatta meg, és ezt kérdezte: „És ha a Föld beszakad, akkor mi van?” „Ne aggódj, csak összegyűlt sár és szikla, bárhova mész, azon jársz. Ne aggódj, nem fog beszakadni!”

Amikor ezt a férfi meghallotta, úgy érezte, hogy egy ezerjines súly esik le a szívéről, az arca is felderült, és hirtelen nagyon boldog lett. De boldog volt a másik férfi, hogy segíthetett.

Ezt a chengyut -杞人忧天  qǐ rén yōu tiān – a feleslegesen aggódó emberekre használják.

小心翼翼 Óvatosan az aprólékossággal!

Mivel apjának szigorú elvárásai voltak, Jia Huang Zhong már 15 évesen elvégezte a vizsgáit, és az udvari bevételekért felelős hivatalnok lett. Jia Huang Zhong a hivatását egyenesen és megvesztegethetetlenül végezte. Amikor Xuan Zhou-ban szolgált, az egyik évben éhínség pusztított, amiben sokan meghaltak. Ekkor az otthoni rizskészletéből ételt készített, és ezzel több ezer embert mentett meg a pusztulástól. Jin Ling-beli szolgálata során felfedezte, hogy az udvarban több tíz láda, meg nem becsült arany és ezüst kincs rejtezik, majd azonnal jelentette a császári udvarnak.

Song Da Zong nagyon örült ennek, s szavaival kitüntette őt: „Ha nem lenne ily becsületes és önzetlen, az előző császárok után fennmaradt kincsek az enyészeté lettek volna.”

 Behívatta Jia Huang Zhong anyját is, és dicséretét fejezte ki azért, amiért ilyen erényes embert nevelt, amely tett Meng Zi édesanyjáéhoz mérhető.  

Jia Huang Zhong azonban túlzottan lelkiismeretes és figyelmes volt, és nagyobb ügyekben nem is tudott azonnali döntéseket hozni. Amikor később vidékre rendelték, elbúcsúzott Zong hercegtől, aki figyelmeztette őt: „Légy szerény, körültekintő, s akár kormányzó, akár miniszter vagy, így kell cselekedned. De ha mindezt túlzásba viszed, elveszíted a hivatalnoki tisztséged.” Jia Huang Zhong halálakor a szegénységben élő családjának az uralkodó háromszázezer tallért adott, s további 320-at édesanyjának, ezzel honorálva az udvar iránti becsületességét és az anya helyes nevelését.