南柯一梦 nán kē yī mèng (Egy álom a Déli Ágról)
Chun-yu Fen egy kis hivatalnok volt, aki Dongpingban élt és nagyon szerette az italt. A kertje déli oldalán volt egy nagy japánakác, és a barátaival gyakran azalatt borozgattak. Zhenyuan hetedik évében (791) történt, hogy egyszer úgy berúgott, hogy a barátai cipelték be a házba, és lefektették az ágyára. Alighogy lehajtotta a fejét a párnára, két lila ruhás hírnök lépett a szobába, letérdeltek elé, és így szóltak: "Minket Akácbéke országának királya küldött, hogy meghívjon Téged otthonába". Chun-yu nem mert ellenkezni, hanem beszállt a ház előtt álló hintóba és elhajtatott velük.
A hintó behajtott egy sötét lyukba, és nem sokkal később átment egy nagy vörös kapun, ami arany betűkkel hirdette Akácbéke országának határát. Amikor megérkezett, Chun-yu alig hitt a szemének - teljesen más vidék vette körül, olyan, amihez hasonlót még sohasem látott. A király elé vezették, aki nyomban hozzáadta kisebbik lányát, Yao-fangot, akivel hamarosan nagyon meg is szerették egymást. Telt az idő, Chun-yu hivatalt is kapott, ő lett a Déli Ág tartomány kormányzója.
Múltak az évek, és Chun-yu nagyon boldogan és fényűzően élt feleségével, akitől közben több gyereke is született. Tartományát jól kormányozta, és sikeresen megvédte a Szantálországgal vívott háborúban. Egyesek mégis azt kezdték suttogni, hogy ő lesz a felelős az ország pusztulásáért. Ez a hír a királyhoz is eljutott, aki ezért azt tanácsolta Chun-yunek, hogy egy kis időre térjen vissza a hazájába. Chun-yunek erre eszébe jutottak régi barátai és ő maga kérte, hogy engedjék haza.
A két futár, aki elkísérte a hintóban, egyenesen a szobájába vezette, ahol lefektették az ágyára, majd néhányszor hangosan a nevén szólították - és felébredt. Két barátja állt az ágy mellett, és a félig üres pohara még ott állt az asztalon. Elmondta nekik, mit álmodott, és kimentek a kertbe, hogy megtalálják az üreget, ami Akácbékébe vezet. Meg is találták a japánakác alatt. Barátai tanácsára kivágatta a fát, és - csodák csodája - a fa alatt egy óriási hangyaboly volt, amiben felismerte Akácbéke palotáját, sőt, a dél felőli oldalon a Déli Ág tartományát és saját házát is.
Chun-yu nem akarta bántani a hangyabolyt, de éjjel vihar támadt, és reggelre már nem maradt belőle semmi. Ahogy a költő Li Zhao mondja, "Nemesi rang és magas hivatal / S fővárost romba döntő hatalom / Mikor jobban megnézi az ember / Miben más, mint egy hangyaboly-álom?"
Változatok
A fenti, erősen lerövidített történet alapját Li Gong-zuo "A Déli Ág kormányzója" című elbeszélése képezi. A történet teljesebb formában megjelent a Klasszikus kínai elbeszélések c. kötetben (Európa Könyvkiadó, 1962). A mondást a földi javak, a hatalom és pompa hiábavalóságának, mulandóságának kifejezésére használják. A mondás egy másik formája az 一枕南柯 yī zhěn nán kē.
A történetnek sok változata létezik. Érdemes megemlíteni a ming-kori Tang Xian-zu kunqu-operáját, ami a "Déli Ág feljegyzései" címet viseli, valamint a japán népmesét, ami elsősorban "Akinosuke álma" néven ismert.
Szintén egy változatnak tekinthető egy hasonló témájú történet, amit Li Gong-zuo kortársa, Shen Ji-ji írt "Álombeli feljegyzések" címen. Tang Xian-zu ezt is feldolgozta, "Feljegyzések Handanból" címmel. Ez szolgált alapul Ma Zhi-yuan "Köles-álom" c. színdarabjához és Zeami "Kantan" c. nó-drámájához is. Ez utóbbiból Mishima Yukio is írt egy azonos című modern színdarabot.
Ebben a történetben egy írástudó, Lu Sheng, éppen úton van a fővárosba, hogy letegye a hivatalnoki vizsgákat, amikor betér egy fogadóba. Itt találkozik Lü Weng halhatatlannal, aki ad neki egy párnát, mondván hogy az beteljesíti minden kívánságát. A konyhában közben felraknak neki köleskását főni, ő meg leheveredik, ráhajtja fejét a párnára és elalszik. Álmában egy egész életet végigálmodik - nagy karriert fut be, többször megmenekül a haláltól, gyerekei, unokái születnek, és boldognak érzi magát, de végül győz rajta az idő és meghal. Mikor felébred, a konyhában a köles még mindig fő, Lu azonban ráeszmél a hírnév és más földi dolgok mulandóságára, feladja a vizsgákat és taoistának vonul.
A mondás különböző változatai:
- 黄梁美梦 huáng liáng měi mèng
- 一枕邯郸 yī zhěn hán dān
- 一枕黄梁 yī zhěn huáng liáng
- 黄粱一梦 huáng liáng yī mèng
- 一炊之梦 yī zhěn zhī mèng
- 卢生梦 lú shēng mèng
- 邯郸梦 hán dān mèng
Tang Xian-zu további két történetet dolgozott fel az álom témaköréből, és ezt a négyet együtt "Négy folyóparti álom"-ként szokás emlegetni (mindegyik történet egy folyó közelében játszódik). A harmadik a "Bazsarózsa-pavilon", ami talán a legismertebb kínai opera, és az utolsó pedig a "Feljegyzések a lila hajcsatról". Ezekről talán majd legközelebb...
A cikkben szereplő idegen nevek/címek kínai írásjegyekkel
Dongping 东平
Chun-yu Fen 淳于棼
Zhenyuan 贞元 (785-805, tang-kori dinasztia)
Akácbéke 槐安 (槐 vagy 槐树 a japánakác avagy kínai pagodafa)
Yao-fang 瑶芳
Déli Ág 南柯
Li Zhao 李肇 (tang-kori író, költő), az idézett sorok: 贵极禄位，权倾国都，达人视此，蚁聚何殊
Li Gong-zuo 李公佐 (VIII-IX. század fordulója)
A Déli Ág kormányzója 南柯太守传
Tang Xian-zu 汤显祖 (1550-1616)
kunqu 昆曲
A Déli Ág feljegyzései 南柯记
Akinosuke álma 安芸之助の夢 (小泉八雲/Lafcadio Hearn gyűjtése)
Shen Ji-ji 沈既济 (VIII-IX. század fordulója)
Álombeli feljegyzések 枕中记
Feljegyzések Handanból 邯郸记
Ma Zhi-yuan 马致远 (1250-1321)
Köles-álom 黄粱梦
Zeami Motokiyo 世阿弥元清 (1363-1443), vagy Kanze Motokiyo (観世元清)
Kantan 邯鄲
Mishima Yukio 三島由紀夫 (1925-1970)
Lu Sheng 卢生
Lü Weng 吕翁
Négy folyóparti álom 临川四梦 (临川之梦 is)
Bazsarózsa-pavilon 牡丹亭
Feljegyzések a lila hajcsatról 紫钗记
