守株待兔 - Várja, hogy egy nyúl a tuskónak ütközzön

Egyszer régen élt egy földműves. Mivel egész évben sok munka volt a földjén, reggeltől estig keményen dolgozott. Már korán reggel kiballagott a földre a szerszámaival, és amikor a nap lement a hegyek mögé, vállára vette a csákányát, és hazament. Mivel nem volt nagy földje, és az a kicsi se termett túl jól nagyon keserves élete volt.

Egyik nap, amikor éppen a földjén dolgozott, hirtelen meglátott egy bokorból kiugró nyulat. A nyúl ránézett az emberre, és nagyon meglepődött. Annyira meg volt döbbenve, hogy futás közben nekiütközött egy közeli tuskónak, kitörte a nyakát, és megdöglött. A farmer letette a szerszámát, odafutott, felvette a nyulat, és nagyon örült a szerencséjének

Este, miután hazament, a nyulat odaadta a feleségének, aki megsütötte. Amíg ettek arról beszélgettek, hogy milyen szerencse érte őket.

Másnap az ember megint kiment dolgozni, de már korán sem volt olyan elszánt, mint előző nap. Dolgozott ugyan egy keveset, de folyton a bokor felé tekingetett, várta hátha kijön egy újabb nyúl. A munkáját is csak tessék-lássék végezte, de az este hamar eljött, és csak nem jött ki egy újabb nyúl abból a bokorból.

A harmadik nap már csak fásultan ütött kettőt a csákányával és abba is hagyta az aznapi munkát. A csákányt letette a földre, ő meg leült és nézte azt a tuskót, és várta a nyulat, de ezúttal is hiába.

Ahogy a napok teltek, az ember csak ült a tuskó előtt és várt. Nyúl ugyan nem jött, de mivel nem művelte, a gaz szépen lassan elborította a földjét, és így év végén semmit sem arathatott. Amikor ezt meghallották a Song országban lakó emberek sokan odagyűltek és kinevették.

Ezt a chengyut - 守株待兔shǒu zhū dài tù – arra az emberre használjuk, aki ragaszkodik a régi butaságaihoz, és nem hajlandó változtatni rajtuk. Esetleg arra az emberre is használják, aki csak a szerencséjében bízik, de nem hajlandó semmit tenni boldogulása érdekében.