匹夫之勇 - Az egyszerű ember bátorsága
A Tavasz és az Ősz korában Yue ország királyát, Gou Jian-t Wu ország királya, Fu Chai legyőzte, majd Wu országában három évig rabságban tartotta, és ezzel teljesen megszégyenítette. Miután visszatért hazájába, elhatározta, hogy saját erejéből megerősíti országát és helyreállítja annak tekintélyét. Tíz év eltelte után Yue országa és népe megerősödött.Hadseregének tekintélye olyannyira megnőtt, hogy a tábornokok egy alkalommal háborús parancsot kértek Gou Jian-től: „Királyunk, Yue ország minden népe úgy szeret és tisztel téged, mint a saját szüleit. Most a gyermekek a szüleikért, az alattvalók a királyukért bosszút akarnak állni. Kérjük, hogy adjon parancsot a Wu országával való végső összecsapásra.” Gou Jian beleegyezett a tábornokok háborús kérésébe, és egybehívta a katonáit, akikhez a következő határozott szavakat intézte: „Hallottam, hogy a régi időkben Xian király nem azért aggódott, mert a katonái kevesen voltak, hanem azért, hogy nehogy híján legyenek az önbizalomnak. Nem szeretném, ha megfontolatlanul, egyedül a bátorságotokra támaszkodnátok. Ellenben azt szeretném, ha összehangoltan cselekednétek, és együtt törnétek előre és vonulnátok vissza. Támadáskor gondoljatok arra, hogy jutalom ütheti markotok, visszavonuláskor pedig az járjon eszetekben, hogy ezért akár meg is bűnhődhettek. Ily módon mindenki megkaphatja a maga jutalmát. Aki engedetlenül előretör vagy szégyentelenül megfutamodik, annak megfelelő büntetésben lehet része.”
A támadás megkezdéséig Yue ország népe egymást biztatta és készítette fel. Mindenki azt kérdezte, hogy ha ilyen az uralkodó, ki ne áldozná fel érte az életét? Mivel az összes katona lelkesedése az egekig tört, végül győzelmet arattak Wu ország királya, Fu Chai felett és elpusztították Wu országát.
A ”匹夫之勇” (pǐ fū zhī yǒng) chengyu azokat ábrázolja, akik megfontoltság nélkül, kizárólag a saját bátorságukra támaszkodnak.
A Keleti-Han-dinasztia első évében Liu Xiu lett az uralkodó, aki magát Guang Wu császárnak nevezte. Akkoriban bár a kormányzat már felállt, de az ország még nem volt egységes. Minden despota a saját katonai erejére támaszkodva uralma alatt tartott egy-egy területet, amelynek ő volt a kormányzója. A despoták között Gong Sun Shu volt a leghatalmasabb, aki Chengdu-ban császárrá kiáltotta ki magát. Emiatt a Long Xi egy részét uraló Wei Xiao elküldte hozzá Ma Yuan-t azzal, hogy fürkéssze ki a körülményeket és beszéljék meg, hogy hogyan lehetne egy területet hosszabb időre elszakítani az országából. Ma Yuan Wei Xiao alattvalójaként nagy bizalomnak örvendő tehetséges katona volt, aki a megbízást elfogadva, százszoros eltökéltséggel vágott neki az útnak. Mivel Gong Sun Shu a falubelije volt, akit régtől fogva jól ismert, ezért ezen útja során biztos volt benne, hogy szívélyes köszöntésben és fogadtatásban lesz része és a régi dolgokról majd jól elbeszélgethetnek. 
A Song állam hadügyminiszterének, Hua Fei Zhu-nak három fia volt: Hua Qu, Hua Duo Liao és Hua Deng. Hua Duo Liao az uralkodó, Song Yuan Gong bizalmát élvezte, aki előtt gyakran minden rosszat összehordott a két testvéréről. Miután Hua Deng külföldi száműzetésbe kényszerült, most már Yuan Gong előtt Hua Qu-t vádolta meg azzal, hogy a száműzöttek befogadására készül. Song Yuan Gong már nem állhatta meg, hogy Hua Duo Liao szavairól küldönce útján tájékoztassa Hua Fei Zhu-t, és megparancsolja neki, hogy Hua Qu-t tagadja ki. Hua Fei Zhu megtudva azt, hogy Hua Duo Liao mit tett, a legszívesebben megölte volna őt, de mit volt mit tenni, az uralkodó parancsát végre kellett hajtania. Úgy tervezte, hogy Hua Qu-t vadászatra hívja, majd elzavarja őt. Hua Qu tudomást szerzett arról, hogy e mögött Hua Duo Liao áll, ezért meg akarta őt ölni, de mivel félt, hogy ezzel apjának fájdalmat okozna, ezért a száműzetést választotta. 
A Hua Deng vezette utócsapat azonban legyőzte a Song hadsereget. Song Yuan Gong menekülni szeretett volna, de Zi visszatartotta: „Én egy kisember vagyok, aki életét adhatja az uralkodójáért, de nem kísérheti el őt a száműzetésbe. Kérlek, fenség várj egy keveset.” Zi a mondandóját befejezve köröket rótt le, miközben a katonáihoz így kiáltott: „Ha az uralkodó katonái vagytok, emeljétek fel meg zászlóitokat!” .jpg)
Lu Nang Gong uralkodásának tizenötödik évében Song országában egy ember talált egy értékes jádekövet, amit Zi Han-nak ajándékozott, de Zi Han azt nem fogadta el. 
Hua Tuo a Keleti-Han-dinasztia idején élt híres orvos volt. Egyszer Dou Xun és Li Yan hivatalnokoknak megfájdult a feje és be is lázasodtak. Felkeresték hát Hua Tuo-t, hogy vizsgálja ki őket. Hua Tuo miután megállapította betegségüket, Dou Xun részére hashajtót, Li Yan részére pedig vízhajtót írt fel. A két ember különösnek találta ezt, s megkérdezte Hua Tuo-tól, hogy egyforma bajok kezelésére miért használ különböző gyógyszereket. Hua Tuo így felelt: „Dou Xun betegsége belső bajból ered, Li Yan-é pedig abból, hogy a testét kívülről hideg érte, amitől megfázott. Mivel a betegségek okai különbözőek, ezért a kezelésük módja sem lehet egyforma.” Erre mindketten hazamentek, majd a recept szerint bevették a gyógyszerüket, és másnap már meg is gyógyultak.
A három királyság korában Shu Han
Shang Zhou király