HTML

成语 chengyu - Történetek négy irásjegyben

A kínai nyelv és kultúra szerves részét képezik a szólások, melyek tipikusan négy írásjegyes összetételek. A rövid forma megkönnyíti a mindennapi beszédben való felhasználást, és esztétikus formát kölcsönöz. A chengyu sokszor annyira esszenciája saját mondanivalójának, hogy önmagában nem érthető. A chengyu igazi szépségét az adja, hogy mindegyik mögött egy érdekes, tanulságos és sokszor igen ősi történet rejlik. Ezen történetek magyar nyelvre átültetésére és megmagyarázására vállalkozott ez a blog. A blogot a Keleti Nyelvek Iskolája diákjai indították. www.keletinyelvek.hu kapcsolat: grandorange ( at ) gmail ( dot ) com

Friss topikok

  • 豆: Hello, azt lehet tudni, hogy mi a gyászvers címe? Esetleg nem tudnátok feltenni a verset is, vagy ... (2011.05.02. 16:18) 天涯海角
  • wannee/mayaa/du/ yaru (törölt): "történetet közzétesszük klasszikus kínai nyelven is" 謝々! :) (2011.02.23. 07:32) 黔驴技穷
  • szél-víz: Ha jól értelmezem, itt az irigy miniszter rövidnek mutatta Qu Yuan chi-jét, a saját cun-ját meg ho... (2011.02.10. 10:59) 尺短寸长
  • szél-víz: Remek, köszi. A blogomba már kevésbé, de ide illik még az azonos jelentésű chengyu megemlítése: ... (2011.02.09. 09:11) 兔死狐悲
  • szél-víz: Köszi szépen! (2011.02.04. 16:01) 狡兔三窟

Címkék

kalligráfia (1) kígyó (1) kínaitanulás (2) (25) (3) (6) 三国演义 (3) (2) (3) (16) (1) (3) (2) (4) (1) (13) (2) (1) (1) (3) (1) (3) (1) (10) (2) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (6) (1) (2) (1) (1) 南柯 (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (2) 后起之秀 (1) (2) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (11) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (1) (2) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (5) (1) (4) (1) 怀 (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (8) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (5) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (8) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) 画蛇添足 (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (3) (2) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (2) 空城 (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) 纣王 (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (4) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) 茅庐 (1) (1) (3) (1) (1) (3) (2) (2) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) 西施 (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) 诸葛亮 (3) (1) (1) (1) (5) (1) (3) (2) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) 退 (1) (2) (1) (1) (1) (1) 邯郸 (1) (1) (1) (2) (1) (2) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (6) (2) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (3) (2) 鹅毛 (1) (1) (1) 鹿 (1) 黄梁 (1) (1) (1) 齿 (1) Címkefelhő

巴蛇吞象

2010.05.24. 10:00 jianchayuan

巴蛇吞象- Sóvárog a kígyó, hogy felfalja az elefántot

A legenda szerint a régi időkben egy földműves felment a hegyekbe fát vágni. Megpillantott egy kis kígyót, amely a hidegtől teljesen meg volt dermedve. Nagyon megszánta, ezért az ölében hazavitte, hogy felnevelje. A kis kígyó lassan-lassan felnőtt, s már önállóan is megélt. A földműves ekkor a hegy mögötti üregbe helyezte, ahol, ha szomjas, ihat a hegyi forrásból, ha éhes, ehet vadgyümölcsöket. A nagy kígyó nagyon hálás volt a földművesnek. Telt-múlt az idő, s a sziklából egy kis licsi[1] nőtt. A kígyó gondosan óvta, nevelte, s a kis licsi, ahogyan nőtt, egyre nagyobb és különösebb lett. Az emberek úgy gondolták, ez a kígyó őrzésének köszönhető, ezért nem is mertek a közelébe menni. Megtudta ezt a dolgot a császár, s mindenütt közhírré tette: Aki ezt a licsit le tudja szedni, nagy jutalmat kap. A földműves szerette volna megkapni a jutalmat, ezért kérte a nagy kígyót, hogy a licsit adja oda neki. A kígyó beleegyezett, s a földműves a császárnak adta, amiért arany és ezüst kincseket kapott jutalomba. Nem sokkal később a császárné a szemére megvakult. Orvosai azt mondták, hogy csak a sárkánykígyó szeme gyógyíthatja meg. A császárnak eszébe jutott a licsit ajándékozó földműves, ezért megparancsolta neki, hogy vágja ki annak a nagy kígyónak a szemét. Megígérte, hogy ha sikerrel jár, kancellárjává nevezi ki. A földműves meggazdagodott, s most szeretett volna hivatalnok lenni. Újra elment a kígyóhoz és kérlelte, hogy adja neki egy szemgolyóját. A nagy kígyó a fájdalmat elviselve hagyta, hogy a földműves kivájja az egyik szemét, s a császárné újra látott, a földművesből pedig kancellár lett. Miután kancellár lett, nagy tiszteletnek örvendett, s végtelen tekintélyre és gazdaságra tett szert. Rettegett azonban attól, hogy egy napon meghal és a tetemes vagyona elenyészik. Ily módon kigondolta az öregedés ellenszerét. Úgy hallotta, hogy aki a sárkánykígyó szívét megeszi, az nem öregszik meg. Újból elment a hegyre, hogy a nagy kígyót megkeresse, és megkaphassa annak a szívét, hogy attól teljes lényében fiatal maradhasson. A nagy kígyó látva a végtelen mohóságát, kinyitotta a száját és megengedte, hogy kiválja a szívét. Amikor azonban a kapzsi kancellár egy kicsit előrébb ment, a nagy kígyó nyomban felfalta őt. Többször már nem is jött vissza hozzá.
A régi klasszikus történet és a szájhagyomány különbözik egymástól. Az egyikben a kígyó a mohó („kígyó nyelte elefánt”), a másikban a kígyó a kapzsi embert falja fel („kígyó nyelte kancellár”). Ez nagyrészt a szájhagyományban bekövetkezett változás következménye. Nem tegyünk különbséget köztük aszerint, hogy melyik történet az igazi és melyik nem, hiszen mindegyik a végtelen kapzsiságot ábrázolja, ami nem végződhet jól. Arra okítja az embereket, hogy uralják a vágyaikat, s nem kell csillagként sóvárogniuk a holdfény után. Gyakori kifejezés erre: „Az elegendő ismerete hosszú boldogságot ad.” Természetesen ennek a kifejezésnek a munka és a tanulás tekintetében való használata negatív, helytelen, de az önös vágyak és mohóság legyőzése terén megvan a maga kívánatos szerepe.  
A „巴蛇吞象” ( shé tūn xiàng) chengyu jelentése: teljesíthetetlen emberi vágyakozás, vagyis a kígyó lenyeli az elefántot. Ebből lett a szó szerinti szövege: Sóvárog a kígyó, hogy felfalja az elefántot.  A legenda szerint a régi Sichuan-ban élt egy kígyó, aminek hatalmas feje és szája volt, elég arra, hogy felfaljon egy elefántot. Az elefánt nevezetes csontjait csak három évvel később okádta ki. A chengyu annak az embernek az ábrázolására szolgál, akinek a vágyai kielégíthetetlenek, a kapzsisága fáradhatatlan, aki nem elégszik meg a kevéssel[2], aki a saját hegyéről egy másik, még magasabb hegyre tekint.

 

[1] licsi (Litchi chinensis): Dél-Kínában honos trópusi gyümölcs. Indiában, Vietnam északi részén és a Fülöp-szigeteken is elterjedt.
 
[2]得寸进尺 ( cùn jìn chǐ): kínai idióma, ami mértékegységekkel példázva írja le az emberi kapzsiságot: "Egy hüvelykje van, mégis egy láb kell neki."

Szólj hozzá!

Címkék:

一窍不通

2010.05.24. 08:00 jianchayuan

一窍不通 -  Egy áthatolhatatlan elme

 
Yin Zhou király a Shang-dinasztia utolsó császára volt, aki a nép szemében nem volt más, csak egy gyűlölt despota. Egész nap önkényeskedett, s nem törődött a kormányzással. Elmerült az italok bódulatában, s könnyedén bedőlve ágyasa, Da Ji hazugságainak, szégyentelen életet élt.
Zhou királynak volt egy Bi Gan nevű minisztere, aki hűséges embere volt. Látva Zhou király ily nagy ostobaságát, szívében nagyon haragudott rá, s többször is keserű szavakkal tanácsolta a királynak, hogy változzon meg a helyes irányban, hogy a népnek minél több jót cselekedhessen.
Egyszer Zhou király Da Ji szavára elrendelte az ártatlan Mei apó kivégzését és azt akarta, hogy a testét négyeljék fel. Bi Gan az esetet megtudva, sürgősen Zhou királyhoz fordult, s arra akarta rávenni, hogy ne higgye el Da Ji hazudozásait, mert tévesen ártatlan embert végeztet ki, s ha ezt így folytatja, az az ország pusztulásához vezet. Bi Gan napról napra erélyesebben győzködte a királyt, ami különös elégedetlenséget váltott ki belőle. Zhou király bosszúsan rákiáltott: „Már régóta mondják, hogy egy szent embernek hét tudata van. Ha megölöm, s kiveszem a szívét, akkor végre megláthatom őket!” Zhou király Bi Gan-t valóban megölte, s kivette a szívét. Konfuciusz ezen történet elmesélésekor sóhajtozva ezt mondta: „Zhou király elméje áthatolhatatlan volt, mert ha átjárta volna a tudat, Bi Gan-t nem lett volna képes megöletni!”  
 
一窍不通(qiàotōng) chengyu jelentése: az elméje áthatolhatatlan. Azokat ábrázolja, akik egy kicsit sem értelmesek.

Szólj hozzá!

Címkék: 纣王

铁杵磨针

2010.05.23. 10:00 jianchayuan

铁杵磨针 - Mozsártörőből varrótűt köszörülni

A Tang-dinasztia híres költője, Li Bai, kiskorában nem szeretett könyvet olvasni, gyakran meglógott az iskolából, s az utcákat rótta. Egy napon ismételten nem ment iskolába, az utcán bóklászott, amíg szinte észrevétlenül el nem hagyta a várost. A meleg napfény, a boldogan repdeső kismadarak, és a szélben hintázó virágok végtelen hatással voltak rá. „Ha ilyen jó időben egész nap a szobában olvasnám a könyveket, mennyivel unalmasabb volna?” Egyre csak ment és ment.
Egy rozoga nádkunyhó bejáratánál egy hófehér hajú öregasszony üldögélt, s éppen egy rúd alakú, vastag mozsártörőt köszörült. Li Bai odasétált hozzá: „Néni, mit csinál?”
 „Ebből a mozsártörőből akarok egy tűt köszörülni.” - emelte fel fejét az öregasszony, s Li Bai felé mosolygott, majd  fejét újra lehajtva folytatta a köszörülést.
 „Tűt?” - Li Bai tovább kérdezett: „A ruha készítéséhez használatos varrótűt?”
- „Hát persze.”
 - „De a mozsártörő olyan vastag, mikor is válhatna belőle vékony tű?”
Az öregasszony visszakérdezett: „Az esőcseppek át tudnak hatolni a köveken, az akarat hegyeket mozgathat meg[1], hát a mozsártörőből miért ne lehetne vékony tűt köszörülni?”
 - „De ilyen idős korban?”
- „Ha a képességeimet más emberekhez képest jobban elmélyítem, nincs olyan dolog, mit ne tehetnék meg.”
Az öregasszony szavára Li Bai elszégyellte magát, s ennek következtében, miután hazament, már sohasem hanyagolta a tanulmányait. A mindennapos tanulás nagyon hasznos volt számára, míg végül halhatatlan költő nem vált belőle.
 
A 铁杵磨针(tiě chǔ mó zhēn)chengyu azt szimbolizálja, hogy ha van elhatározás, és akarat a képességre, akkor a nagyon nehéz dolgok is sikeresen megoldhatókká válnak.


[1]愚公移山:  gōng  shān, magyarul „Az öregember hegyeket mozgat meg.”. Kínai szólás, jelentése: mindent lehet, csak akarni kell.

Szólj hozzá!

Címkék:

一字千金

2010.05.23. 08:00 jianchayuan

一字千金– Egy betűje ezer aranyat ér

A hadakozó fejedelemségek korának végén Qin országában élt egy Lü Bu Hui nevű kereskedő. Mivel Zhao földjén való üzletelésekor anyagilag támogatta Qin Zhuang Nang királyt (korábbi nevén Zi Ti-t), és Zhao Ji nevű ágyasát ajándékként elküldte hozzá feleségnek, ezért Zi Ti trónra kerülése után kinevezte őt írnokká, s elfoglalhatta a miniszteri széket. Zhuang Nang király mindössze három évig volt hatalmon, amikor betegségben elhunyt. Őt a tizenhárom éves fia, a Zhao Ji-től született Zheng követte a trónon, aki nem más volt, mint a történelmi hírű Qin Shi Huang császár. Ő Lü Bu Hui-t második apjaként tisztelte, s az adminisztratív ügyek intézését rá, valamint édesanyjára bízta.  Akkortájt a hivatalnokok tartása rendkívül népszerű volt, a híres hadakozó fejedelemségek négy uralkodójának is több ezer fős udvartartása volt. Lü Bu Hui-nak is volt háromezer hivatalnoka, akik az ő agytrösztjeiként szolgáltak, s mindenféle megoldást ötlöttek ki a politikai hatalom stabilizálása érdekében. Ezek az udvaroncok mindenféle iskolából jöttek, mindenféle ember megtalálható volt közöttük, és mindegyiküknek meg volt a maga elképzelése és tapasztalata is, amelyeket papírra vetettek.  Ezeket mind összegyűjtötték egy több, mint húszezer szavas hatalmas műbe, melynek a „Lü mester Tavasza és Ősze” címet adták. Lü Bu Hui ezt a könyvet Qin ország egységes kormányzása klasszikus művévé tette, majd Qin ország fővárosában, Jian Yang-ban kihirdette: „Jutalmat ajánlok fel annak, aki eggyel kevesebb, vagy eggyel több írásjeggyel egészíti ki a könyvet. A jutalom ezer arany, mely fél kiló arannyal egyenértékű.” Ekkortájt a „Történetek könyvét” „Lü Bu Hui hagyományaként” jegyezték. Az utódok eme történet alapján terjesztették el ezt a chengyu-t annak ábrázolására, hogy egy írásmű nagyon magas értékkel bír, vagy annak dicséretére, hogy egy írásműnek kitűnő a retorikája, minden szava helytálló, és ezért ritkaságszámba megy.   Példának okáért, ha valaki egy új tanulási módszert talál ki, mellyel nemcsak emeli a tanulók ismeretének fokát és minőségét, hanem még a mester számára is újat mond, az ilyen különösen nagy értékű művekre mondhatjuk azt, hogy „egy betűje ezer aranyat ér”. A közelmúlt társadalmában minden áruvá lett, s az írásművek sem kivételek ez alól. Ezért ha néhány híres szerző művéért sokat kérnek, akkor ebben a kontextusban is használjuk. De általában egy mű értékét vagy retorikai tökéletességét helytállóbban fejezi ki.
A „一字千金(yī zì qiān jīn) jelentése: Tökéletes szöveg, amin nem szabad változtatni.

Szólj hozzá!

Címkék:

河清海晏

2010.05.22. 08:00 jianchayuan

 河清海晏– A folyók tiszták, a tengerek csendesek

Tian Zhu megyében száz liter rizs négy tallérba került, egy fél kiló szezámolaj tizenhat krajcárba, mégis mikor a három herceg a Majomkirálytól[1] kapott fegyvereit már a készítésükkor ellopták. Nyolctilalmas[2] erre ezt mondta: „Biztosan egy fegyverkovács lopta el! Azonnal adjátok elő! Ha egy kicsit is késlekedtek, mind meghaltok!” A kovácsok erre ezt válaszolták: „Napok óta keményen dolgozunk. Éjjel elaludtunk, s mire világos lett, már ne láttuk sehol. Egyszerű emberek vagyunk, hogyan is adhatnánk elő? Remélem megbocsátasz nekünk!” Az uralkodó így felelt: „E városban a katonák és a mesterek tiszteletben tartják a törvényeket, biztosan nem merik megszegni, szeretném, ha újra átgondolnátok ezt.”  A mesterek ezt mondták: „Nem szükséges átgondolni, s nem is kell hibáztatni a mestereket. Csak megkérdezem fenséged:  A városodban élnek-e bármiféle démonok?” A herceg válasza ez volt: „A várostól északra van a Leopárdfej-hegy. A hegyen van egy tigrisverem. Egyesek szerint szellemek, mások szerint démonok lakják. Nem tudjuk, végtére is mifélék azok.” A Majomkirály nehéz küzdelem árán, kilenc oroszlán fejét is levágva, de visszaszerezte a fegyvereket.
A király hatalmas lakomát csapott Tang Seng utazásának tiszteletére, s az oroszlánok húsát megosztotta a köznéppel. A herceg ezt mondta: „Köszönöm szent szerzetes, hogy érvényt szereztél a törvénynek, kisöpörted a démonokat, s az utánuk maradó gondokat leszámítva, mostanra a tengerek lecsendesedtek, a folyók megtisztultak, s a föld békésebb lett.
A“河清海晏”chengyu arra utal, hogy a Sárga-folyó megtisztult, a tengerek megnyugodtak. A földi békét szimbolizálja.


[1] A Majomkirály, vagy eredeti nevén Sun Wu Kong, Wu Cheng En XVI. századi regényének, a „Nyugati utazás avagy a majomkirály története” című könyvének a főszereplője.  A regény cselekménye egy kusza, istenek, démonok, halhatatlanok és szentek lakta világban játszódik, ahol a főhős, amikor elsajátította a halhatatlanság tudományát és egyéb bűvös képességeket, harcba indul a mennyek palotája ellen, hogy elfoglalja a Jáde Császár trónját. Az isteneknek nem kis erőfeszítésébe kerül, amíg legyőzhetik. De Buddha kifog rajta, s ötszáz évre bezárja a Wuxing -hegy alá. Csak akkor szabadul, amikor az istenek a buddhizmus szent könyveiért nyugat mennyországába tartó szent barát, Xun Cang szolgálatára rendelik. Neki és másik két útitársának, Nyolctilalmasnak és Homoki Barátnak az a feladata, hogy megvédelmezzék a kínai barátot a hegyek és erdők démonjaitól. Mert e szörnyek mind föl akarják falni Xun Cang-ot, hogy szent teste erejéből halhatatlanságot nyerjenek. Az agyarfúrt, gőgös, csodálatos erejű majom nélkül a szent szerzetes sohasem érhetné el a célját.
[2] Nyolctilalmas, vagy más nevén Ba Jie a Majomkirály társa kalandos utazásai során.

Szólj hozzá!

Címkék:

含沙射影

2010.05.22. 08:00 orangeman

含沙射影 – Homokot köp az árnyékára

A legenda szerint a Huai folyóban élt egy furcsa szörny, úgy hívták, hogy Yu. A hátán egy teknőshöz hasonló páncél és két hosszú szárny volt, fején egy nagy szarv Ez a szörny gyakran támadott meg embereket, mégpedig egészen fura módon, felrepült a levegőbe és fejre támadott. A szörnynek ugyan nem volt szeme, de a füleivel nagyon jól hallott. Volt a szájában egy számszeríj alakú szerv, és abban a pillanatban, amikor meghallotta, hogy egy ember közeledik felrepült és a szájából homokot lőtt ki rá. Akiket ez a szörny megtámadott, azoknak a testén csúnya kelések keletkeztek, mert a homokban méreg is volt. Ha valakinek mégis sikerült elkerülnie a lövést, akkor is megbetegedett, ha a szörny akár csak az árnyékát is eltalálta.

Ezt a chengyut -含沙射影hánshāshèyǐng – a rosszindulatú vádolásra használják.

Szólj hozzá!

Címkék:

成者英雄败者贼

2010.05.21. 09:00 jianchayuan

 成者英雄败者贼– A sikeresek hősök, a vesztesek tolvajok

Az Ősz és a Tavasz időszak társadalmában (valójában nemcsak ebben a korban), a kisebb tolvajokat elfogták, de a hatalom elrablóiból kiskirályok lettek. Qi Huan herceg, Xiao Bai megölte bátyját, és Qi ország uralkodója lett.  Ezt követően még a sógornőjét is magáévá tette. Ezt az embert a nagyszerű Guan Zhong mégis szívből támogatta. Qi ország kancellárja, Tian Chang a királyt meggyilkolta, s magához ragadva a hatalmat, ő lett az uralkodó. Ami a hatalom ilyetén való megszerzését illeti, még a szent Konfuciusz is szégyenérzet nélkül fogadta el a Tian Chang-tól kapott pénzeket.  Ha vita alakult ki, ezek a dolgok nem érdekelték az embereket, de még a szentek sem vitatkoztak erről. Valójában volt ebben bármi különös?
A „Történetek Könyve” így szól: „Aki ördögi, az szép. Aki sikeres, vezető lesz, aki nem, az elbukik.”  A későbbi társadalmak is ilyenek voltak.  Az Északi Song birodalomban élt Su Shi így írt erről a „Konfuciusz Bei Hai-i gyakorlata” című művében: „Ezen a földön a siker vagy a bukás alapján ítélik meg az embereket, a meggyilkolt Cao Cao-t hőssé kell szentelni.” Sajnos Zhuang Zi, Su Shi és a hasonlók fájdalmának hangját ritkán hallották meg. Ennek az ellentéte az a chengyu, amelynek szó szerinti fordítása: „Ne a siker vagy a bukás alapján ítéljük meg a hősöket!” Főként politikai pártok bukását érzékelteti.  Miuán a Guomintang elbukott, Tajvan szigetére menekült. A tajvani újságok vitaindító publicisztikáikban gyakran használják ezt a kifejezést. 

A 成者英雄败者贼 (chéng zhě yīngxióng bài zhě zéi) jelentése: az embereket ne a sikerességük alapján ítéljük meg!

Szólj hozzá!

Címkék:

温人之周

2010.05.21. 08:00 jianchayuan

温人之周 – Wen-béli embernek Zhou országa

A hadakozó fejedelemségek idején a kiskirályok felemelkedtek, a Zhou dinasztia uralma már csak névleges volt. Egyszer egy ember Wei Ország Wen Cheng nevű városából  el akart menni a Zhou földjére, de a határon nem engedték be. Azt kérdezték tőle: „Külföldi vagy?” Az az ember erre ezt válaszolta: „Zhou földjéről való vagyok.” De amikor a lakóhelye felől kérdezték, nem tudta mit feleljen, ezért a hivatalnok lecsukatta őt. Ekkor Zhou Tian Zi egy követet menesztett hozzá: „Te sohasem voltál Zhou országbéli, mégis mindig tagadtad azt, hogy külföldi volnál. Miért van ez?” Az ember így felelt: „Olvastam a „Dalok könyvét”, amiben ez áll: „A föld a királysághoz tartozhat; a partját áztató hullámok pedig lehetnek alattvalók.” Ha mindig is Zhou Tian Zi uralta e földet, akkor én csakis az ő alattvalója lehetek. Hogyan is mondhatnád rám, hogy külföldi?” Zhou király e szavakat hallva, elengedte őt.
A“温人之周”(wēn rén zhī Zhōu) című chengyu a helyes dolgokhoz végsőkig ragaszkodó embert ábrázolja.

Szólj hozzá!

Címkék:

süti beállítások módosítása