成语 chengyu - Történetek négy irásjegyben

有备无患– Felkészülten nem érhet baj

Jin Diao Gong nagyon boldog volt, s jutalomból az ajándékok felét Wei Yi-nek adta e szavak kíséretében: „Wei Yi, te azt javasoltad nekem, hogy Di és Rong népével legyek békében, és így stabilizáljam a kínai sík minden országát. Nyolc éven át kilencszer keltünk szövetségre az országok despotáival. Most valamennyi országgal a kapcsolatunk olyan harmonikus, mint egy megható dal. Zheng országa oly sok ajándékot küldött, hadd osszam meg veled!” Wei Yi így felelt: „Di és Rong népével békében élni, ez országaink gazdagsága, de a kínai sík despotáinak egységét a nagy uralkodó teremtette meg. Ez a te tehetségeden alapul, az én erőfeszítésem semmiség ahhoz képest. De remélem, hogy a nagy uralkodó a boldogság békés élvezetekor is át tudja gondolni az országok jövőjét. A „Történetek könyvében” ez olvasható: „Béke idején is gondolni kell a jövőben lehetséges veszélyekre; s ezt végig gondolva megtehetők a megfelelő előkészületek, s ha ezeket megteszed, már nem is történhet szerencsétlenség.” Szeretném ezekkel a szavakkal figyelmeztetni a nagy uralkodót!”

不寒而栗– Nem a hidegtől reszket

Yi Zhong, amikor Nanyang kormányzója volt, éppen ott élt egy ördögien rafinált despota, Ning Cheng.  Azért, hogy hízelegjen Yi Zhong-nak, a köszöntésekor mindig alázatosnak mutatkozott. Yit Zhong azonban már értesült az ő ördögiességének híréről, s Nanyang-ba érkezésekor azonnal nyomoztatni kezdett, és nagyon gyorsan kiderítve a bűneit, lecsukatta őt.

一网打尽– Egy hálóval mindent kifogni

Jin hercege, Yi Wu és Zhong Er hercegi testvérpár volt. Yi Wu a Qin és a Qi országok segítségével lett az uralkodó, Jin Hui Gong néven. Hui Gong miniszterei azonban két pártra szakadtak. A Hui Gong-ot védelmező párt vezetője Que Mao és Lü Que volt, Zhong Er titkos pártját Li Ke és Bi Deng vezette. Ezek az emberek azonban Jin Hui Gong számára mind hasznosak voltak.  Amikor Bi Deng Qin országába ment hivatalos útra, Hui Gong hívei megölték Li Ke-t. Bi Deng visszatérte után rettegett attól, hogy Hui Gong kívánságára őt is megölik. Ezzel szemben a dolgok számára kedvezően alakultak, és ettől megnyugodott. Természetesen Hui Gong-ot mélyen megvetette szívében, s titkon cselszövést szőtt, s párttársaival megállapodott abban, hogy Yi Wu-t elkergetik, és Zhong Er-t ültetik a helyére.

远走高飞– Messzire menni, magasra szárnyalni

Amikor Zhuo Mao Mi megye vezetője volt, egy ember elpanaszolta neki, hogy egy pavilonfőnök rizst és húst fogadott el tőle. Zhuo Mao puhatolózva kérdezte: „Az elöljáró keresett téged, hogy kell neki? Vagy te kerested fel őt egy ügyben?” Az ember ezt felelte: „Mivel félek tőle, ezért küldtem el neki. Az elöljáró nem fogadhatta volna el az ajándékot, így hát eljöttem, hogy elpanaszoljam.” Zhuo Mao ezt mondta: „Helytelenül cselekedtél. A falubeliek még tiszteletben tartják az ajándékozás szokását, ezzel fejezik ki az összetartozásukat.  A hivatalnokok csak azt nem tehetik meg, hogy a helyzetüket kihasználva ajándékot kérjenek. Ha nem javítasz a karmádon, hogyan is mehetnél messzebbre, szárnyalhatnál magasabbra, és szabadulhatnál meg ebből a világból? Az elöljáród jó hivatalnok. Illendő is volt, hogy tavaly egy kis rizst, meg húst küldjél neki.”  Az ember ezt kérdezte: „Hát a törvények nem tiltják?” Zhuo Mao így felelt: „Ha a taoizmusról magyarázok, nem lehet gyűlölet a szívedben. Ha a törvényről kell szólnom, az nem fejezhető ki ilyen barátságosan. Vagy ezt a tanítást fogadod el, vagy a törvény szigorát. Remélem háromszor is végiggondolod!” Az ember rájött, hogy hibázott, s az az elöljáró is nagyon hálás volt.

月下老人– A hold alatti öregember

Wei Gu-t ez még kíváncsibbá tette, s megkérdezte: „És a zsákodban lévő vörös szalagok mi célt szolgálnak?” Az öreg mosolyogva válaszolt: „Ezek a kötelek a férj és a feleség lábait kötik össze. Akár a férfi, akár a nő próbál meg félrelépni vagy túl messzire eltávolodni, csak odakötözöm ezeket a szalagokat a lábukra, és ők biztosan kibékülnek, igazi férj és feleség válik belőlük.” Wei Gu természetesen nem hitte el a hallottakat, úgy vélte, hogy az öreg csak tréfál vele. Mégis, a furcsa öreg iránt továbbra is a teljes kíváncsiság fogta el. Amikor fel akart tenni neki még pár kérdést, az öreg már felállt, s magával vive a könyvet és a zsákot, a rizspiac felé távozott. Wei Gu követte őt.

Az idő gyorsan elröpült, s egy szempillantás alatt tizennégy év telt el. Wei Gu ekkorra már megtalálta a tökéletes párját, s az esküvőre készült. A párja, aki Xiang Zhou kormányzójának, Wang Tai-nak volt a szeme-fénye, gyönyörű nővé érett, csak a szemöldökein volt egy heg. Wei Gu ezt nagyon különösnek találta, ezért megkérdezte az apósát: „Miért van karcolás mindkét szemöldökén?” Xiang Zhou kormányzója így válaszolt: „Ha elmondom, a harag önt el. Tizennégy évvel ezelőtt a nevelőanyja, Chen Shi az ölében vele épp a rizspiacon sétált, amikor egy őrült minden ok nélkül a tőrével megszúrta. Szerencsére a sérülése nem volt életveszélyes, csak ez a seb maradt utána. Igazi szerencse a szerencsétlenségben!”

 爱屋及乌 – Szeretni a tetőn lévő varjút is

 A legenda úgy tartja, hogy a Shang dinasztia végén uralkodó Zhou király egy nagyon kegyetlen és élvhajhász uralkodó volt. Jichang egy vezető volt az udvarában (később belőle lett Zhouwen király). A fiát kivégeztette, és megetetette Jichanggal. (Lásd: 助纣为虐) Miután Jichang kiszabadult a hosszú börtönből, elhatározta, hogy elmegy Zhou állam fővárosába Qishanba (ma Qishan járás Shaanxi tartományban) és onnan megdönti a Shang dinasztia uralmát. Először megbízta a hadserege vezetésével Jiang Shangot, majd katonákat toborzott, és felkészítette őket a harcra. Amikor már elég erős volt, megtámadott és elfoglalt néhány környező kisebb hercegséget, és így lassan fölé kerekedett Zhou király seregének. Ezután a fővárostól keletre lévő Fuyiba vezérelte csapatait, felkészülve arra, hogy betörjön Shang királyságba, ám nem sokkal azután meghalt.

Jichang egy másik fia Jifa, aki a zhou-i Wu királyként is ismert hadvezére Jiang Shang, valamint két másik testvére és pár apró herceg segítségével megtámadta Zhou királyt. A hadsereg a Meng gázlónál kelt át a Sárga folyón, majd egyenesen északkeletre fordult Zhaoge, a Shang dinasztia fővárosa felé. Mivel Zhou királyt az országa nagy része már gyűlölte, a katonái sem akartak harcolni érte, Zhaoge gyorsan elesett. A király öngyilkos lett, és ezzel megdőlt a Shang dinasztia uralma, és Wu király helyette megalapította a Nyugati Zhou dinasztiát.

Ám még számos olyan hivatalnok maradt hatalomban, akik még a Shang dinasztia alatt kezdtek el szolgálni, és Wu királynak sok fejfájást okoztak. Hívatta tanácsadóját és barátját Jiang Shangot (más néven Jiang herceget), és ezt kérdezte tőle: „Mit tegyek ezekkel az emberekkel?”

Jiang herceg ezt válaszolta: „Van egy mondás: ’Ha szeretsz valakit, szereted a háza tetején lévő varjút is, ha gyűlölsz valakit, gyűlölnöd kell a családját és a barátait.’ Zhou király számos embere kegyetlen és gonosz volt, meg kell öletned őket!”

Amikor ezt meghallotta öccse Zhou herceg így kiáltott fel: „De hiszen azt nem teheted! Ha megölnél ennyi embert, akkor te is olyan kegyetlen lennél, mint az elődöd, és nem bíznának benned többet az emberek!”

Wu király igazat adott az öccsének, és megkímélte a hivatalnokok életét.

Ezt a chengyut - 爱屋及乌ài wū jí wū – arra használják, hogyha szeretsz valakit, akkor szeretsz minden olyan dolgot, ami hozzá tartozik.

(Félreértésre adhat okot, hogy Zhou (纣) király neve, és az utána következő Zhou (周) dinasztia megnevezése ugyanúgy van leírva magyarul. Kínaiul ezek természetesen különböznek.)

如鱼得水– Mint a halnak a víz

Zhu-ge Liang, más néven Kong Ming Rang Yang-ból, Liu Bei, más néven Xuan De pedig Xu Xian-ből származott. A keleti han birodalom utolsó éveiben nagy káosz volt a földön, amiben hősök emelkedtek ki és küzdöttek a hatalomért.  Liu Bei, hogy valóra váltsa az ország egyesítésének a vágyát, sok helyről összegyűjtötte a tehetségeket, s külön tiszteletét tette a Long Zhong-i Fekvő Sárkány Sziklában remeteként élő Zhu-ge Liang-nál, hogy megkérje őt, jöjjön ki a hegyekből. Kétszer is elment hozzá, ám mégsem találkoztak.

四面楚歌– Mindenfelől Chu dal hallatszik

Xiang Yu éjszaka meghallotta, hogy az őt körbevevő katonák Chu dalát éneklik. Nem állhatta meg, hogy riadtan meg ne kérdezze: "Liu Bang már megkaparintotta Chu földjét? Miért is lenne a táborában ilyen sok Chu-béli ember?" Alighogy kimondta, a lelkiereje elenyészett, s az ágyáról felkelve a sátorban ivott, majd a legkedvesebb ágyasával, Yu Ji-vel dalolni kezdett. Alighogy a dalt befejezte, potyogtak könnyei. A társai is nagyon szomorkodtak, még a fejüket is leszegték. Ekkor Yu Xiang felpattant lovára, s nyolcszáz fős lovasságával délről kitört az ellenség gyűrűjéből, és elmenekült. Minél jobban menekült, annál nagyobb volt a veresége, ezért a Wu folyó partjánál a kardját testébe döfte és meghalt.