感恩图报– Hálából viszonoz
A Tavasz és az Ősz korában Wu ország hadvezére, Wu Zi Xu a Wu hadsereg élén megtámadta Zheng országát. Zheng ország uralkodója, Zheng Ding Gong a támadás hírére ekképpen szólott: „Azt az embert, aki képes arra, hogy Wu Zi Xu-t rávegye a távozásra, és arra, hogy ezután ne indítson több támadást, bőségesen megjutalmazom.” Sajnálatos módon azonban senki sem akadt, akinek jó ötlete lett volna a megoldásra.
A negyedik nap reggelén egy ifjú halászfiú sebtében felkereste Zheng Ding Gong-ot és ezt mondta neki: „Van egy tervem arra, hogy Wu Zi Xu ne vezesse többet a hadait Zheng ország ellen.” Zheng Ding Gong e szavak hallatán megkérdezte a halászfiút: „Mennyi katonára és szekérre van lenne szükséged?” A halászfiú a fejét rázva mondta: „Nincs szükségem katonára és szekérre, és élelem sem kell. Csak a csónakom evezőlapátja kell, s ezzel elérhetem, hogy Wu ország jó pár tízezres hadserege a hazájába visszatérjen.” Hát miféle evezőlapát az, ami annyira rettenetes? A halászfiú az evezőt hóna alá csapva a Wu hadsereg táborába rohant, s felkereste Wu Zi Xu-t. Majd egyszerre dalolászni kezdett, miközben az evezőlapátot ütögette: „Nádasbéli ember, nádasbéli ember, ha átússza a folyót, kinek hálálja meg? A kétélű kardon hét csillag jele, visszaadom neked, hordjad te. Mai elégedettségedre, hát emlékszel-e, jó halászember?” Wu Zi Xuan a halászfiú kezében lévő evező láttán rögvest megkérdezte tőle: „Ki vagy te, ifjú?” „Hát nem látod a kezemben lévő evezőlapátot? Az apám ennek a segítségével élte le életét, ráadásul ezzel is mentette meg az életedet.” – felelte a halászfiú. Wu Zi Xu erre így szólt: „Most már emlékszem! Régen menekülés közben egy halászember megmentett engem. Azóta is hálás vagyok neki! Ha te az ő fia vagy, mi végre jöhettél el idáig?” A halászfiú e szavakkal válaszolt: „Nem azért, mert a ti Wu országotok megtámadta a mi Zheng országunkat, s minket, halászembereket mind ide parancsoltak volna. Az uralkodónk, Zheng Ding Gong azt mondta: azt, aki képes rá, hogy rávegye Wu Zi Xu tábornokot a visszavonulásra, s arra, hogy ne támadja meg többet Zheng országát, busásan megjutalmazom! Abban bízom, hogy Ön, Wu tábornok emlékezve rá, hogy elhunyt apám egykor megmentette az életét, nem fogja megtámadni Zheng országot és azt is lehetővé teszi, hogy én ezért egy kis jutalmat kapjak.”
Wu Zi Xu meghatódott hangon így szólalt meg: „Mivel az apád megmentette az életemet, ennek köszönhetően életben maradva magas rangú tábornok vált belőlem. Hogyan is feledhetném el a jótéteményét?” E buzgalmadban segíthetek hát neked!” Wu Zi Xu szavait befejezve Wu ország valamennyi katonáját hazavitte, s a halászfiú Zheng Ding Gong-nak boldogan újságolhatta el ezt a hírt. Egyszeriben egész Zheng ország népe nagy segítőcsillagaként tisztelte a halászfiút, akit halászminiszternek neveztek el. Zheng Ding Gong pedig még száz mérföldnyi földet is adott neki! Wu Zi Xu hálából azért, mert a halászfiú apja segített neki, nemcsak hogy nem támadta meg Zheng országot, hanem hagyta, hogy a halászfiú megkapja jutalmát. Pontosan ezt hívjuk annak, hogy „hálából viszonoz.”
A “感恩图报” (gǎn ēn tú bào) chengyu azt fejezi ki, amikor mások felénk irányuló jócselekedetére meghatódunk és szeretnénk viszonozni azt.
