HTML

成语 chengyu - Történetek négy irásjegyben

A kínai nyelv és kultúra szerves részét képezik a szólások, melyek tipikusan négy írásjegyes összetételek. A rövid forma megkönnyíti a mindennapi beszédben való felhasználást, és esztétikus formát kölcsönöz. A chengyu sokszor annyira esszenciája saját mondanivalójának, hogy önmagában nem érthető. A chengyu igazi szépségét az adja, hogy mindegyik mögött egy érdekes, tanulságos és sokszor igen ősi történet rejlik. Ezen történetek magyar nyelvre átültetésére és megmagyarázására vállalkozott ez a blog. A blogot a Keleti Nyelvek Iskolája diákjai indították. www.keletinyelvek.hu kapcsolat: grandorange ( at ) gmail ( dot ) com

Friss topikok

  • 豆: Hello, azt lehet tudni, hogy mi a gyászvers címe? Esetleg nem tudnátok feltenni a verset is, vagy ... (2011.05.02. 16:18) 天涯海角
  • wannee/mayaa/du/ yaru (törölt): "történetet közzétesszük klasszikus kínai nyelven is" 謝々! :) (2011.02.23. 07:32) 黔驴技穷
  • szél-víz: Ha jól értelmezem, itt az irigy miniszter rövidnek mutatta Qu Yuan chi-jét, a saját cun-ját meg ho... (2011.02.10. 10:59) 尺短寸长
  • szél-víz: Remek, köszi. A blogomba már kevésbé, de ide illik még az azonos jelentésű chengyu megemlítése: ... (2011.02.09. 09:11) 兔死狐悲
  • szél-víz: Köszi szépen! (2011.02.04. 16:01) 狡兔三窟

Címkék

kalligráfia (1) kígyó (1) kínaitanulás (2) (25) (3) (6) 三国演义 (3) (2) (3) (16) (1) (3) (2) (4) (1) (13) (2) (1) (1) (3) (1) (3) (1) (10) (2) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (6) (1) (2) (1) (1) 南柯 (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (2) 后起之秀 (1) (2) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (11) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (1) (2) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (5) (1) (4) (1) 怀 (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (8) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (5) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (8) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) 画蛇添足 (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (3) (2) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (2) 空城 (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) 纣王 (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (4) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) 茅庐 (1) (1) (3) (1) (1) (3) (2) (2) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) 西施 (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) 诸葛亮 (3) (1) (1) (1) (5) (1) (3) (2) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) 退 (1) (2) (1) (1) (1) (1) 邯郸 (1) (1) (1) (2) (1) (2) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (6) (2) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (3) (2) 鹅毛 (1) (1) (1) 鹿 (1) 黄梁 (1) (1) (1) 齿 (1) Címkefelhő

势如破竹

2010.10.29. 08:00 jianchayuan

势如破竹 – Olyan az ereje, mint a bambuszvágó késé

A Három Királyság korának utolsó éveiben Jin Wu császár, korábbi nevén Si Ma Yan, miután elpusztította Shu országát, s a Wei ország feletti politikai hatalmat is megszerezte, a keleti Wu-dinasztia megtámadását tűzte ki célul, hogy a Kína egyesítésére vonatkozó elképzelését ezáltal valósíthassa meg. Tervének megvitatására magához rendelte a politikai és a katonai vezetőket. A többségük úgy vélte, hogy Wu országnak még biztos ereje van, ezért félő, hogy egy mozdulattal nehéz lesz elpusztítani. Jobb hát, ha csak a szükséges előkészületek megtételét követően térnek vissza a kérdésre.
 
Du Yu tábornok azonban nem értett egyet a többség meglátásával, s ezt a Jin Wu Di császárhoz intézett folyamodványában le is írta. Du Yu szerint Wu ország jelenlegi gyengeségét ki kell használni és sürgősen el kell pusztítani, máskülönben ha várnak, úgy Wu országa erőre kap és akkor nagyon nehezen lehet csak győzelmet aratni vele szemben. Si Ma Yan elolvasta Du Yu folyamodványát, majd megkereste a legmegbízhatóbb miniszterét, Zhang Hua-t, hogy kikérje az ő véleményét is. Zhang Hua teljesen egyetértett Du Yu elemzésével, s ő is azt javasolta a királynak, hogy mielőbb intézzen támadást Wu ország ellen, nehogy később bánkódnia kelljen.
 
Így hát Si Ma Yan meghozta döntését és Du Yu-t a déli hadjárat hadvezérévé tette. Időszámításunk szerint a 279. évben Jin Wu császár, alias Si Ma Yan több mint kétszázezer harcosa útra kelt. Szárazföldön és vízen, hat útvonalon mentek és támadtak Wu földjére. A harci dobjaik hangja harsogott, a hadilobogóik pedig lebegtek a szélben. A katonáik erőtől duzzadó és bátor képet mutattak. A következő évre már elfoglalták Jiangling-et, lefejezték Wu ország egyik tábornokát, s a seregeikkel győzelemről győzelemre haladtak előre. A Yuan és a Xiang folyóktól délre a Wu hadsereg, amint meghallotta csapataik érkezését, megrémült és sorra nyitotta meg városaikat előttük.
 
Si Ma Yan megparancsolta, hogy Du Yu a kisebb utakról vonuljon Wu ország fővárosa, Jianye (a mai Nanjing) ellen. Ekkor egy emberük aggodalmát fejezte ki a Jangce magas vízállása miatt, s azt mondta, hogy inkább gyűjtsék össze a katonáikat átmenetileg és várjanak télig, amikor könnyebb lesz támadni. Du Yu határozottan ellenezte határozottan ellenezte a katonák visszavonását.
 
 
Így szólt: „Most a katonák harci kedve kimagasló, akaraterejük túláradó, sorra aratják a győzelmeket. Olyan az erejük, mint a bambusztörőé (Olyan, mint a gyors kés, amely a bambuszt szeli, s ha a bambuszból néhány darabot levágunk vele, az alsó része magától szétnyílik.). Egy mozdulattal legyőzik Wu országot, s már nincs is szükségül túl nagy erőfeszítésre!” A Jin udvar nagy hadserege Du Yu vezetése alatt Wu ország fővárosát megtámadta, és nem sokkal később el is foglalta. Ezzel Wu ország megsemmisült, Jin Wu császár pedig egyesítette Kínát.
 
A ” 势如破竹” (shì rú pò zhú) chengyu jelentése: olyan rettenetes erejű, mint a bambuszvágó kés, amellyel ha a bambusz tetejéből néhány szeletet levágunk, az alsó rész a kés mentén szétnyílik. Az egymás után elért sikereket, a megállíthatatlan előretörést ábrázolja.
 

Szólj hozzá!

Címkék:

冻浦鱼惊

2010.10.28. 08:00 jianchayuan

冻浦鱼惊 – A befagyott folyóból is halat varázsol

A szülők megbecsülését és a pedagógusok tiszteletét a kínai nép hagyományos erényei között tartják számon. A történetírás szerint a keleti Jin-dinasztia korában élt a halhatatlanságig jóságos taoista, Xu Xun és a jégen fekve halászó Wang Yang, akinek történetéből az utókor a hozzátartozók tiszteletére szólást formált.  
 
Wang Yang, vagy más nevén Xiu Zheng, Langxie városában élt és nagyon tisztelettudó ember volt. Édesanyját korán elveszítette. A mostohaanyja, Zhu Shi nem bánt kegyesen vele, s számtalanszor panaszkodott rá az apja előtt. Így az édesapja szeretete is elhagyta. Az ő felelőssége volt a tehénistálló naponta történő kitakarítása. Ha a szülei betegek voltak, önkéntelenül is ellátta őket, s egyáltalán nem volt harag a szívében.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Egy alkalommal a mostohaanyja súlyosan megbetegedett, s pontyból készült orvosságra volt szüksége. Hideg, fagyos napok voltak akkortájt, de Wang Yang a dermesztő hidegre ügyet sem vetve elment a folyóra, szétnyitotta a ruháját és a jégre fekve kereste a halakat. Ekkor a jég hirtelen magától megrepedt, s két ponty ugrott ki a folyóból. Wang Yang megragadta a halakat és hazatért velük. A jóságos szíve megkapta méltó jutalmát. A falubeliek döbbenten sóhajtoztak, s úgy vélték, hogy mindez annak tudható be, hogy az ő jósága meghatotta a Teremtőt.
 
A ”
冻浦鱼惊” (dòng pǔ yú jīng) chengyu később a hozzátartozók tiszteletének a szállóigéjévé vált.

Szólj hozzá!

Címkék:

完璧归赵

2010.10.27. 08:00 jianchayuan

完璧归赵 – Épségben visszatért a jádekő Zhao országába

A Hadakozó Fejedelemségek korában Zhao ország királya egy értékes jádekövet, „Heshibi”-t kapott ajándékba. Ez az eset Qin ország hatalmas királyának a fülébe jutott, aki írt is egy levelet, és egy emberével elküldte Zhao királyhoz. A levélben az állt, hogy a Qin uralkodó tizenöt várost is megadna az értékes jádekőért cserébe. Zhao király elolvasta a levelet, s arra gondolt, hogy ha a Qin király mindig is fukar ember volt, aki nem akarta magát veszteségbe sodorni, most hogy lehet ennyire bőkezű? Ha nem fogadja el az ajánlatát, félő, hogy a fényes Qin hadsereg lerohanja az országát. Ha viszont beleegyezik, félő, hogy lóvá teszik.
 
Átgondolta többször is a dolgot, de mivel nem jutott dűlőre, így hát megvitatta a minisztereivel. Ám a minisztereinek sem tudtak kiötleni semmi jó megoldást.  
 
Lin Xiang Ru tudomást szerzett az esetről, s így szólt Zhao királyhoz: „Nagy királyom. Engedd meg, hogy elvigyem e követ Qin királyához! Ha majd odaérek, meglátom mitévő legyek! Ha a Qin király nem óhajt tizenöt várost átadni érte, a jádekövet épségben visszahozom.” Mivel Zhao király tisztában volt azzal, hogy Lin Xiang Ru egy bátor és bölcs ember, egyetértését fejezte ki. 
 
Lin Xiang Ru megérkezett Qin országba, ahol a király a palotájában fogadta őt. Lin Xiang Ru két kezével átnyújtotta a jádekövet a királynak.
 
Qin király elvette, majd jobbról is és balról is megnézegette, s nagyon megkedvelte. Miután a szemlélődéssel végzett, odaadta a minisztereinek, hogy ők is egyenként nézzék meg, ezután pedig a hátsó palotában lévő háremhölgyeknek is megmutatta. Lin Xiang Ru egyedül állt mellette, és már hosszú ideje várt, mégsem hallotta, hogy Qin király egyszer is említést tett volna arról a tizenöt városról. Tudta, hogy a király nem tartja be a városok cseréjére vonatkozó ígéretét. De a jádekövet már a király kezébe adta, hát hogyan is tudná azt visszaszerezni? Sokáig töprengett, mire kitalált egy tervet. E szavakkal járult a király elébe: „Bár ez a jádekő kívülről nagyon szépnek látszik, azonban van egy aprócska hibája. Hadd mutassa meg, óh nagy király!” Qin király amint ezt meghallotta, nyomban megparancsolta, hogy a követ hozassák elő a hátsó palotából és adják oda Lin Xiang Ru-nak.
 
Lin Xiang Ru a jádekővel a kezében pár lépést hátrált, majd az oszlopnak támaszkodva dühösen így szólt a királyhoz:
„Kezdetben a nagy király levelet küldetett Zhao királyhoz, amelyben megírta, hogy szándékában áll ezért a kőért tizenöt várost átadni. Zhao király és a miniszterei mind azt mondták, hogy egyáltalán ne higgyünk Qin király csalárd szavainak, én azonban nem így gondoltam.  Én erre annyit mondtam, hogy a nép őszinte beszéde hogyan is jönne Qin ország nagy királyához! Zhao király meghallgatta a javaslatomat és engem küldött, hogy hozzam el ide a jádekövet. Nagy királyom éppen most vette át a követ, amit tetszése szerint az alattvalóinak is megmutatott, azonban mégsem említette meg, hogy tizenöt várost adna a kőért cserébe. Ebből úgy látom, hogy a nagy királynak egyáltalán nem áll szándékában ezt a cserét teljesíteni. Most a jádekő az én kezemben van. Ha a nagy király erőszakkal kényszeríteni akar engem, én a saját fejemet ezután a jádekő után, ehhez az oszlophoz csapom!” Mialatt beszélt, a követ az oszloppal szemben felemelte, mintha mindjárt oda is akarná dobni.
 
Qin király hívni akarta a fegyveres őrséget, de attól tartott, hogy Lin Xiang Ru valóban széttöri a követ, sietve sajnálkozásba kezdett.
 
Qin király így szólt Lin Xiang Ru-hoz: „Nagyúr, nem kell idegeskednie! Miért is ne lehetne számítani a szavamra?” Ekkor egy emberét térképért küldte, majd álszent módon a térképre bökött: „Innentől idáig ez összesen tizenöt város. Rajzoljuk Zhao országhoz őket!” Lin Xiang Ru úgy vélte, hogy Qin király rendszerint cselhez szokott folyamodni, de őt nem teheti lóvá! Ezt mondta hát a királynak: „Ennek a jádekőnek híre van az országban. Amikor elhoztam Qin királyhoz, Zhao király öt napig koplalt miatta, sőt még fényes búcsúztatási ünnepséget is rendezett udvarában. Ha a nagy király most meg akarja kapni ezt a követ, úgy neki is éheznie kell öt napon át, és az udvarában fogadási ünnepséget is tartania kell. A jádekövet csak ekkor adhatom át a királynak.” Qin király így felelt: „Rendben! Tegyünk hát így!”
 
Majd Lin Xiang Ru-t a szállására kísértette. Lin Xiang Ru a szállásán megparancsolta a szolgájának, hogy öltözzön kereskedőnek, vegye magához azt az értékes jádekövet, rejtse el a ruházata alatt, majd titokban, mellékutakon térjen vissza Zhao országába. Azért, hogy Qin király hogyan bánik majd vele, egy kicsit se aggódjon.
 
Később, amikor Qin király észrevette a történteket, már sajnálkozni sem volt ideje, mivel bár meg akarta támadni a seregeivel Zhao országot, az felkészült az ellene irányuló támadásra, így a nagy király attól félt, nem tud majd győzelmet aratni felettük. Végül nem tehetett mást, Lin Xiang Ru-t hazaengedte Zhao országába. Ezt az esetet a történelemben azóta is úgy hívják, hogy „A jádekő épségben visszatért Zhao országba.” Egészen mostanáig az emberek ennek a történetnek a hallatán  Lin Xiang Ru hősies tettére még a hüvelykujjukkal is felfelé mutatnak.    
 
A ”完璧归赵” (wán bì guī zhào) chengyu jelentése: Lin Xiang Ru a jádekövet Qin országból épségben visszahozta Zhao országba. Később a dolgok tulajdonoshoz való épségben történő visszakerülését ábrázolták ezzel.

 

Szólj hozzá!

Címkék:

开卷有益

2010.10.26. 08:00 jianchayuan

开卷有益– A könyvolvasás hasznos dolog

Midőn a Song-ok nagy őse, Zhao Kuang Yin megalapította a Song-dinasztiát, még mindenütt előfordult olyan terület, ahol néhány nagyúr hatalma érvényesült, s Kína egyesítése csak az öccse, Zhao Guang Yi hatalomra kerülése után fejeződhetett be.
 
Zhao Guang Yi trónra lépését követően a nevét Zhao Guang Ling-re változtatta, bár a történetírás Song Tai Zong néven illeti őt. Miután Song Tai Zong egyesítette Kínát, elhatározta, hogy felvirágoztatja a hagyományos kultúrát, ezért elrendelte a régi könyvek áttekintését. Ezzel egyidejűleg az ősi kultúra tárgyi emlékeinek az összegyűjtésére is nagy hangsúlyt fektetett.
 
A béke és a prosperálás időszaka alatt (976 és 983 között) ”A béke korának terjedelmes leírása”, ”A béke korának császári áttekintése” és ”A kultúra kertjének gyönyörű virágai” címmel háromféle könyvgyűjtemény összeállításáról rendelkezett. Ezzel a kínai kulturális hagyomány megőrzéséért és fellendítéséért kiemelkedő érdemeket szerzett.
 
 
 
”A béke korának császári áttekintése” című műben felhasznált régi könyvek hetven, nyolcvan százaléka már nem olvasható, ezért elmondható, hogy ez a gyűjtemény az északi Song-kort megelőző kultúra ismereteinek a tárháza. Eredetileg „A béke korának gyűjteményes áttekintése”címet viselte.
 
A könyv összeállításának elkészülte után Song Tai Zong kiemelt figyelemmel illette, és elhatározta, hogy minden nap három fejezetet elolvas belőle, s egy év alatt ki is olvassa az egészet. Innen kapta a könyv ”A béke korának császári áttekintése” címet, amely azt jelenti, hogy a béke és a prosperálás időszakában a császár által személyesen olvasott mű.
 
Song Tai Zong-ot a kormányzás nagyon lekötötte, ezért gyakran egyéb elfoglaltsága miatt nem is tudta az eredeti elképzelése szerint olvasni ezt a könyvet, amit a pihenőnapjain pótolt be. Amikor az alattvalói féltették őt, nehogy a túl sok olvasás az egészségét befolyásolja, mire Tai Zong ezt felelte: „Ha a könyvet olvasok, az csak az előnyömre válhat. Ezért az olvasást nem tartom kimerítőnek.”  
 
A ”开卷有益” (kāi juàn yǒu yì) chengyu a könyvolvasás mindenkori hasznosságát érzékelteti.

 

Szólj hozzá!

Címkék:

开门揖盗

2010.10.25. 08:00 jianchayuan

开门揖盗 – Kitárja a kapuját a rablók előtt

A Három Királyság korában a Jiangdong-i Sun Ce merénylet áldozata lett, amelynek során szerzett súlyos sérüléseibe belehalt. Az öccse, Sun Quan ekkor még csak tizenöt esztendős volt. Gyászában mindennap sírt, képtelen volt az országot kormányozni. A miniszterei által tett javaslatokat nem fogadta meg, ami miatt nagyon dühösek voltak rá.
Zhang Shao nevű tanácsadója így szólt hozzá: „Mostanság az országban nagy a zűrzavar. Bűn és erőszak borít be mindent. Ha te csak a gyászra gondolsz, s nem törődsz az országgal, hát nem olyan ez, mintha tárt kapukkal és felemelt kezekkel várnád a rablókat? Ki kell javítanod a hibáidat.”
 
Sun Quan igaznak találta szavait, s gyorsan magára öltötte az uralkodói palástot és nekilátott a kormányzásnak. Seregének katonáit megszemlélte, s a nép és a katonák szívét megnyugtatta.
***
 
Lü Pu-t Cao Cao hatalmas serege Xiapi városánál bekerítette. A tanácsadója, Chen Ying azt javasolta Lü Pu-nak, hogy a városon kívül állomásoztassa a katonaságát, ő maga pedig a város védelmére vezesse csapatát, majd támadó alakzatot formálva várja meg, míg Cao Cao élelme elfogy.
 
Lü Pu visszament a dolgaiért, ám ekkor a felesége e szavakat mondta neki: „Egyedül a seregeddel messzire mész tőlem. Ha hirtelen történik valami, mitévő legyek?” Három nap elteltével Chen Ying megsürgette. Lü Pu így szólt: Jobbnak tartom, ha halálomig védelmezem a vár sáncait.” Chen Ying tovább győzködve magyarázott: „Úgy hallottam, hogy Cao Cao seregének az ellátmánya előbb-utóbb kimerül. Kérem tábornok úr, álljon készen arra, hogy kiváló katonáival az utánpótlási útvonalukat elvágja.” Lü Pu-t a felesége ismételten marasztalta, így hát Chen Ying-nek ezt mondta: „Cao Cao ellátása többféleképpen is biztosítva van. Az lesz a legjobb, ha könnyelműen és vaktában nem cselekszünk.” Később Cao Cao betört a városba, Lü Pu-t pedig megölték.
 
A ”开门揖盗” (kāi mén yī dào) chengyu azokat ábrázolja, akik rossz társaságba keverednek, illetőleg kihívják maguk ellen a sorsot.
 

Szólj hozzá!

Címkék:

过眼烟云

2010.10.24. 08:00 jianchayuan

过眼烟云 – Mint a szemünk elől elillanó füst

A kalligráfia művelése az embernek örömet tud okozni, de az ember ambícióit nem képes megváltoztatni. Ha olyannyira nagyra értékeljük, hogy ki sem akarjuk engedni a kezünkből, mert annyira a szívünkhöz nőtt, nos ez már félelemre adhat okot. Például amikor a Három Királyság korában Zhong Yao mester észrevette, hogy Wei Dan birtokában van egy Cai Yong készítette kalligráfia, és azt többszöri unszolásra sem kapta meg tőle, ezért mellkason szúrta magát.
 
A Jin-dinasztia nagy tábornoka, Heng Xian, mielőtt a csapataival harcba indult, készíttetett pár darab gyors hajót, amiken régi kalligráfiákat szállított. Így beszélt róluk:  „A háború veszélyes dolog. Ha váratlan helyzet adódik, könnyen elvihetnek minket, s az ellenség karmaiból megmenekülhetünk. Ha az ország ügyeit gyerekjátéknak tekintjük, magunkat sodorjuk veszélybe, ez ad magyarázatot a túlzott figyelemre. Fiatalkoromban nagyon kedveltem ezt a kettős dolgot (ti. a kalligráfiát, mely egyszerre írás és egyszerre rajzolás- a szerk.): Ha volt otthon belőle, mindig azért aggódtam, hogy egy napon elveszítem. Ha másnak volt belőle, mindig izgultam amiatt, hogy nem akarja kölcsönadni nekem. Később én magam is jót nevettem az egészen: Nem értékeltem sokra az életet, csak a kalligráfiát tartottam nagyra.
 
Hát ez nem olyan, mint amikor a farok csóválja a kutyát? Nem ellentétes az emberi ésszel?  Azóta már nem szeretem. Gyűjthetem azokat a szép kalligráfiákat, miket észreveszek, de ha más ember viszi el, azt sem tartom bajnak. Hiszen ez olyan, mint a szemem előtt elillanó füst, vagy mint a fülem mellett elsuhanó madarak, melyek érkezését mindig örömmel veszem, míg a távozásuk észrevétlen marad. Így hát ez a kettős dolog rendszerint csak boldogságot jelent nekem, bánatos nem leszek tőle sohasem.”
 
 
A “过眼烟云” (guò yǎn yān yún) chengyu eredetileg azt jelentette, hogy az életen kívül más dolgokat nem szabad túlzottan nagyra értékelni, később a nagyon gyorsan elmúló dolgok ábrázolására használták.

 

Szólj hozzá!

Címkék:

操刀伤锦

2010.10.23. 08:00 jianchayuan

操刀伤锦– Megsérti a késsel a brokátot

A Tavasz és az Ősz korában Zheng ország kancellárja, Zi Pi azt tervezte, hogy Yin He-re bízza hatalmas birtokainak az igazgatását. Yin He volt Zi Pi gazdatisztje, aki fiatalemberként nem rendelkezett az igazgatáshoz szükséges tapasztalatokkal és képességekkel. Mindenki azon a véleményen volt, hogy nehezen fog megbirkózni a rábízott feladattal.  Zi Pi azonban ezt mondta a kétkedőknek: „Semmi gond nincs. Ha nincs tapasztalatom, hát megtanulhatom. S ha hosszú ideig tanulom, hát tudni is fogom.”
 
Zi Chan ekkor így szólt hozzá: „Akit szeretek, arra bizonyosan figyelek. Ha egy gyermek még nem tud bánni a késsel, és elküldöm, hogy a húst szelje fel, egész biztosan először magát sérti meg. Ha Önnek egy vég értékes brokátja van, nem is készíttet olyan emberrel ruhát belőle, aki még sohasem végzett szabómunkát, mert tönkreteheti a brokátot. A hivatallal, a földbirtokkal sok-sok embert is irányítani kell, ami még a brokátnál is sokkal értékesebb. Ha Ön nem adja a brokátját a szabómesterségben járatlan embernek, miért adná a hivatalát és a birtokait egy, az igazgatásban teljesen tapasztalatlan ember kezébe? Ha egy embert a lovas kocsi bakjához ültetünk, majd íjat adunk a kezébe, hogy vadásszon, hát nem veszélyes dolog ez?” Zi Pi-t meggyőzte a beszéde.
 
 
 
A ” 操刀伤锦 (cāo dāo shāng jǐn) chengyu jelentése: a kés használata és a brokát szabása eredetileg két különböző dolog volt, de az utókor eggyé formzta őket. Ez a chengyu a túlságosan alacsony képzettségű, és ezért a nagy felelősséggel járó dolgokkal megbirkózni képtelen személyeket ábrázolja.
 

Szólj hozzá!

Címkék:

名落孙山

2010.10.22. 08:00 jianchayuan

名落孙山– Akinek a neve Sun Shan mögé esett

A Song-kori[1] Kínában élt egy Sun Shan nevű tehetséges ember. Nemcsak egyszerűen tréfás kedvű ember volt, hanem nagyon jó vicceket is mondott, ezért a közelében élők „tehetséges komikus” néven illették őt.
 
Egy alkalommal a szülőfalujából az egyik fiával együtt elment a fővárosba, hogy részt vegyen a hivatalnoki vizsgán.  A helyezések közzétételekor bár Sun Shan neve a listán hátulról az első helyen szerepelt, mégis mivel a listán szerepelt, szükségképpen felvételt nyert. A szülőfalujából vele együtt tartó fia azonban nem ment át a vizsgán.
 
Röviddel ezután Sun Shan hazatért az otthonába, ahol a falubeliek arról kérdezgették, hogy ő és a fiú letették-e a vizsgát. Sun Shan nem tartotta jó ötletnek, hogy elmondja az igazat, de nem is akarta eltitkolni. Két, nem versből szedett lírai mondattal válaszolt a kérdésekre: „A ’jieyuan’[2] a végső helyen Sun Shan lett, a tehetséges fia neve pedig mögé esett.” 
 
A ’jieyuan’ a kínai vizsgarendszer szabályai szerint a hivatalnoki vizsga első helyezettje. A Sun Shan által a versben említett ’jieyuan’ tehát általában az első helyen levizsgázott emberre utalt. A teljes vers jelentéstartalma  a következő: „A levizsgázottak listáján a legutolsó én, Sun Shan lettem. A becses fiam neve pedig ott van én mögöttem.”   Az emberek ekkortól kezdődően a történet alapján az iskolai felvételiken és más egyéb vizsgákon részt vevő, de fel nem vett embereket „A neve Sun Shan mögé esett” mondással illetik.
 
A ”名落孙山” (míng luò Sūn Shān) chengyu jelentése: a neve a listán Sun Shan neve alatt szerepel. A chengyu a sikertelenül felvételiző, a listán fel nem tüntetett embereket ábrázolja. A sportban és a művészetek terén helyezést el nem ért személyekre is használt kifejezés.
 


[1] A Song-dinasztia (宋朝;Sòng cháo) időszaka, i.sz. 960-1279 között.
[2] 解元 (jiè yuán): a császári hivatalnoki vizsga első helyezettje.

 

Szólj hozzá!

Címkék:

süti beállítások módosítása