覆水难收– A vizet nem lehet újra összegyűjteni
A Shang-dinasztia bukását megelőző időkben élt egy leleményes ember, akit Jiang Ming Shang-nak hívtak, de írott neve Zi Ya volt, az emberek pedig egyszerűen csak Jiang hercegnek szólították. Mivel az ősei a Lü névre hallgattak, ezért Lü Shan volt a másik neve. Segített Zhou Wen és Zhou Wu királyoknak abban, hogy eltöröljék a Shang-ok uralmát és megalapítsák a Zhou-dinasztiát, amivel nagy érdemeket szerzett. Később Qi-be nevezték ki, és a Tavasz és az Ősz időszakában Qi ország létrehozója lett.
Jiang herceg egykor a Shang-udvarnál hivatalnokoskodott, de mivel megelégelte Zhou király kegyetlen kormányzását, ezért otthagyta az udvart és a Shaanxi tartománybéli Wei-folyó partjára, egy eléggé elhagyatott helyre költözött. Azért, hogy a Zhou nemzetség vezető helyének megszerzése érdekében Ji Chang (aki Zhou Wen néven lett király) segítségére legyen, gyakran csali nélkül, magát álcázva fogta ki a halakat a kis folyó partján. Egész nap csak horgászott, s emiatt a családjának a megélhetésében gondok merültek fel. A felesége, Ma Shi Jian a szegénysége és a kilátástalansága miatt nem akart már vele együtt élni, el akarta őt hagyni. Jiang herceg újra és újra győzködte, hogy ne cselekedjék így és azt is mondogatta, hogy egy napon biztosan gazdag lesz. Ma Shi azonban mindezeket csak üres szavaknak tartotta és semmiképpen sem hitte el neki. Jiang herceg nem tehetett mást, minthogy elengedje a feleségét. Később Jiang herceg bizalmat és fontos megbízást kapott Zhou Wen királytól, és Zhou Wu királynak is segített abban, hogy a vazallusaival szövetkezve elpusztíthassa a Shang-dinasztiát, majd megalapítsa a Nyugati-Zhou-dinasztiát. Ma Shi látva azt, hogy volt férje meggazdagodott és hírnévre tett szert, már bánta, hogy korábban elhagyta őt, ezért megkereste és arra kérte, hogy állítsák helyre a házastársi kapcsolatukat. Jiang herceg már ismerte azt, hogy Ma Shi milyen ember, így hát nem akarta vele helyreállítani házasságát. Egy korsó vizet öntött a földre, és kérte Ma Shi-t, hogy a vizet szedje fel onnan. Ma Shi sietve végigfeküdt a földön, hogy a vizet összegyűjtse, de csak egy kis sarat volt képes felszedni. Emiatt Jiang herceg hidegen mondta neki: „Te már elhagytál engem, ezért nem lehetünk újra egy pár. Ez olyan, mint a földre öntött víz, amelyet lehetetlen újra összegyűjteni!”
A ” 覆水难收” (fù shuǐ nán shōu) chengyu jelentése: a földre öntött vizet lehetetlen visszavenni. A már kialakult és helyrehozhatatlan történéseket ábrázolja.
Wang Ao a Ming-dinasztia első éveiben volt kancellár, akinek az egyik lánya egy külvárosi hivatalnokhoz ment feleségül. A felesége nagyon szerette a lányát, s mindig fogadta, amikor hazament hozzá. A veje nem akarta, hogy a lány elmenjen, ezért megvetően így szólt hozzá: „Az apád a személyügyi hivatal vezetője. Rendeljen engem a fővárosba szolgálatra, s akkor te reggeltől estig az anyádat szolgálhatod. Ezen felül az áthelyezésem olyan könnyű lenne, mintha a levelet rázná le a fáról. De az apád miért ennyire önző?” A lány tolmácsolta e szavakat az anyjának. Egyik este a felesége italt vett elő, letérdelt a földre s az elképzelését elmondta Wang Ao-nak. Wang Ao nagy haragra gerjedt, s az asztalon lévő tárgyakat felkapva megütötte a feleségét, majd elment otthonról a hivatalnoki szállásra, és csak több, mint tíz nap elteltével tért haza. Végül nem is helyeztette át a vejét.
Az egyik évben Qin ország háromszázezer fős hadserege bekerítette a Zhao országbéli (ami nem azonos az egykori Zhao állammal) Ju Lu-t (a mai Hebei tartomány Ping Xiang megyéje). Zhao király egész éjjel Chu Huai királytól (aki nem az egykori Chu ország királya volt) kért segítséget, aki Song Yi tábornok és Xiang Yu altábornagy vezetésével kétszázezer fős sereget küldött Zhao országba. Nem tudni, hogy a Qin csapatok hatalmas erejének a hírére, de Song Yi félúton megállt és abbahagyta az előretörést. Az sem érdekelte, hogy a seregében ellátmány már nem volt, s a katonái főtt zöldségeken és vadbabon éltek, egyedül magának szervezett lakomát, ahol eszem-iszom, dínom-dánom folyt. Ettől Xiang Yu-ből kitört a düh, és Song Yi-t megölve ő maga egy „hamis tábornok” lett, aki a csapatait Zhao ország megsegítésére vezette.
A Jin-dinasztia idején élt Zu Ti hatalmas ambícióval teli, nyíltszívű ember volt. Kiskorában azonban pajkos gyermekként nem szerette a tanulást. Érett ifjúként felismerte, hogy a tudása hagy némi kívánnivalót, és mélyen átérezte azt is, hogy ha nem tanul, a hazájáért sem tud áldozatot hozni, így hát kemény tanulásba fogott. Széleskörűen forgatta a könyveket, szorgalmasan tanulta a történelmet, ahonnan gazdag ismeretekre tett szert és a tudása is nagymértékben gyarapodott. Valahányszor a fővárosban, Luoyang-ban megfordult, a vele érintkezésbe kerülő emberek mind azt mondták róla, hogy Zu Ti olyan zseni, aki a császárnak az ország kormányzásában segítségére lehet. Zu Ti huszonnégy éves korában bírónak javasolták, ő azonban ezt visszautasította, és továbbra is fáradhatatlanul folytatta tanulmányait.
Han Yu a művében ezt mondta: ’A buddhizmus külföldről jött be az országba, az ősi Kínában még nem létezett. Yao, Shun, Yu és más régi szentek azt sem tudták, hogy Buddha tanítását eszik-e vagy isszák, az országot mégis nagyon jól kormányozták, így sokáig uralkodtak és hosszú életet éltek. 
A Tang-dinasztia idején élt egy szerzetes, aki Yuan Zi névre hallgatott. A buddhista tanokat nagyon alaposan ismerte, és a barátjával, Li Yuan Shan-nal nagyon jól művelte. Egy napon ketten együtt elutaztak és útba ejtettek egy helyet, ahol megpillantottak egy asszonyt, amint a folyóparton vizet mert. Annak az asszonynak a hasa elég nagy volt, mivel már áldott állapotban volt. Yuan Zi az asszonyra mutatva így szólt barátjához: „Ez az asszony már három éve terhes, s arra vár, hogy menjek hozzá újjászületni és legyek a fia. Én azonban mindig elkerültem, de mivel most találkoztam vele, már nem háríthatom el. Három nappal később az asszony megszül. Arra kérlek, hogy akkor menj majd el hozzá és látogasd meg. Ha a kisbaba rád mosolyog, akkor az leszek én. Azt a mosolyt vedd bizonyítékként! Azután várj a tizenharmadik esztendő őszközép ünnepének holdtöltéjéig. Én Hangzhou-ban, a Hindu-templomban fogok várni rád, s akkor mi újra találkozunk majd.” 
Egyszer Tang Tai Zong Li Jing-et bízta meg azzal, hogy tudakolja meg a nép helyzetét. Li Jing ezzel utasította vissza: „Elég öreg vagyok már, s félő, nem tudok eleget tenni fenséged elvárásainak. Jobb lenne, ha más ember menne helyettem.” Li Jing visszatérve otthonába az elképzeléseiről részletes emlékeztetőt írt, amit elküldött Tang Tai Zong-nak.
