HTML

成语 chengyu - Történetek négy irásjegyben

A kínai nyelv és kultúra szerves részét képezik a szólások, melyek tipikusan négy írásjegyes összetételek. A rövid forma megkönnyíti a mindennapi beszédben való felhasználást, és esztétikus formát kölcsönöz. A chengyu sokszor annyira esszenciája saját mondanivalójának, hogy önmagában nem érthető. A chengyu igazi szépségét az adja, hogy mindegyik mögött egy érdekes, tanulságos és sokszor igen ősi történet rejlik. Ezen történetek magyar nyelvre átültetésére és megmagyarázására vállalkozott ez a blog. A blogot a Keleti Nyelvek Iskolája diákjai indították. www.keletinyelvek.hu kapcsolat: grandorange ( at ) gmail ( dot ) com

Friss topikok

  • 豆: Hello, azt lehet tudni, hogy mi a gyászvers címe? Esetleg nem tudnátok feltenni a verset is, vagy ... (2011.05.02. 16:18) 天涯海角
  • wannee/mayaa/du/ yaru (törölt): "történetet közzétesszük klasszikus kínai nyelven is" 謝々! :) (2011.02.23. 07:32) 黔驴技穷
  • szél-víz: Ha jól értelmezem, itt az irigy miniszter rövidnek mutatta Qu Yuan chi-jét, a saját cun-ját meg ho... (2011.02.10. 10:59) 尺短寸长
  • szél-víz: Remek, köszi. A blogomba már kevésbé, de ide illik még az azonos jelentésű chengyu megemlítése: ... (2011.02.09. 09:11) 兔死狐悲
  • szél-víz: Köszi szépen! (2011.02.04. 16:01) 狡兔三窟

Címkék

kalligráfia (1) kígyó (1) kínaitanulás (2) (25) (3) (6) 三国演义 (3) (2) (3) (16) (1) (3) (2) (4) (1) (13) (2) (1) (1) (3) (1) (3) (1) (10) (2) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (6) (1) (2) (1) (1) 南柯 (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (2) 后起之秀 (1) (2) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (11) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (1) (2) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (5) (1) (4) (1) 怀 (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (8) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (5) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (8) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) 画蛇添足 (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (3) (2) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (2) 空城 (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) 纣王 (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (4) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) 茅庐 (1) (1) (3) (1) (1) (3) (2) (2) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) 西施 (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) 诸葛亮 (3) (1) (1) (1) (5) (1) (3) (2) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) 退 (1) (2) (1) (1) (1) (1) 邯郸 (1) (1) (1) (2) (1) (2) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (6) (2) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (3) (2) 鹅毛 (1) (1) (1) 鹿 (1) 黄梁 (1) (1) (1) 齿 (1) Címkefelhő

覆水难收

2010.07.09. 08:00 jianchayuan

覆水难收– A vizet nem lehet újra összegyűjteni

A Shang-dinasztia bukását megelőző időkben élt egy leleményes ember, akit Jiang Ming Shang-nak hívtak, de írott neve Zi Ya volt, az emberek pedig egyszerűen csak Jiang hercegnek szólították. Mivel az ősei a Lü névre hallgattak, ezért Lü Shan volt a másik neve. Segített Zhou Wen és Zhou Wu királyoknak abban, hogy eltöröljék a Shang-ok uralmát és megalapítsák a Zhou-dinasztiát, amivel nagy érdemeket szerzett. Később Qi-be nevezték ki, és a Tavasz és az Ősz időszakában Qi ország létrehozója lett.
Jiang herceg egykor a Shang-udvarnál hivatalnokoskodott, de mivel megelégelte Zhou király kegyetlen kormányzását, ezért otthagyta az udvart és a Shaanxi tartománybéli Wei-folyó partjára, egy eléggé elhagyatott helyre költözött. Azért, hogy a Zhou nemzetség vezető helyének megszerzése érdekében Ji Chang (aki Zhou Wen néven lett király) segítségére legyen, gyakran csali nélkül, magát álcázva fogta ki a halakat a kis folyó partján. Egész nap csak horgászott, s emiatt a családjának a megélhetésében gondok merültek fel. A felesége, Ma Shi Jian a szegénysége és a kilátástalansága miatt nem akart már vele együtt élni, el akarta őt hagyni. Jiang herceg újra és újra győzködte, hogy ne cselekedjék így és azt is mondogatta, hogy egy napon biztosan gazdag lesz. Ma Shi azonban mindezeket csak üres szavaknak tartotta és semmiképpen sem hitte el neki. Jiang herceg nem tehetett mást, minthogy elengedje a feleségét.
Később Jiang herceg bizalmat és fontos megbízást kapott Zhou Wen királytól, és Zhou Wu királynak is segített abban, hogy a vazallusaival szövetkezve elpusztíthassa a Shang-dinasztiát, majd megalapítsa a Nyugati-Zhou-dinasztiát. Ma Shi látva azt, hogy volt férje meggazdagodott és hírnévre tett szert, már bánta, hogy korábban elhagyta őt, ezért megkereste és arra kérte, hogy állítsák helyre a házastársi kapcsolatukat. Jiang herceg már ismerte azt, hogy Ma Shi milyen ember, így hát nem akarta vele helyreállítani házasságát. Egy korsó vizet öntött a földre, és kérte Ma Shi-t, hogy a vizet szedje fel onnan. Ma Shi sietve végigfeküdt a földön, hogy a vizet összegyűjtse, de csak egy kis sarat volt képes felszedni. Emiatt Jiang herceg hidegen mondta neki: „Te már elhagytál engem, ezért nem lehetünk újra egy pár. Ez olyan, mint a földre öntött víz, amelyet lehetetlen újra összegyűjteni!”
A ” 覆水难收(fù shuǐ nán shōu) chengyu jelentése: a földre öntött vizet lehetetlen visszavenni. A már kialakult és helyrehozhatatlan történéseket ábrázolja.

Szólj hozzá!

Címkék: 纣王

如振落叶

2010.07.08. 08:00 jianchayuan

如振落叶– Ha megrázod a fát, lehullik a levele

Wang Ao a Ming-dinasztia első éveiben volt kancellár, akinek az egyik lánya egy külvárosi hivatalnokhoz ment feleségül. A felesége nagyon szerette a lányát, s mindig fogadta, amikor hazament hozzá. A veje nem akarta, hogy a lány elmenjen, ezért megvetően így szólt hozzá: „Az apád a személyügyi hivatal vezetője. Rendeljen engem a fővárosba szolgálatra, s akkor te reggeltől estig az anyádat szolgálhatod. Ezen felül az áthelyezésem olyan könnyű lenne, mintha a levelet rázná le a fáról. De az apád miért ennyire önző?” A lány tolmácsolta e szavakat az anyjának. Egyik este a felesége italt vett elő, letérdelt a földre s az elképzelését elmondta Wang Ao-nak. Wang Ao nagy haragra gerjedt, s az asztalon lévő tárgyakat felkapva megütötte a feleségét, majd elment otthonról a hivatalnoki szállásra, és csak több, mint tíz nap elteltével tért haza. Végül nem is helyeztette át a vejét.
Wang Ao császári cenzorsága alatt egy eunukkal együtt felügyelte Liaodong-ot. Ez az eunuk nagyon tisztelte a törvényt és Wang Ao-val is nagyon jól kijött. Később Wang Ao őt Liang Guang főszámvevőjévé nevezte ki, s az eunuk négy nagy gyöngyöt adott neki ajándékba ezért. Mutáen Wang Ao határozottan visszautasította, az eunuk így szólt: „Ez a gyöngy nem vesztegetésből van. A múltban az első császárok a Bao Zheng He szerzetes által vásárolt nyugati gyöngyökkel jutalmazták a hozzájuk közelállókat. Én nyolcat kaptam, s most a felét neked adom. Te régtől fogva ismersz, hogy nem vagyok fukar.” Wang Ao átvette a gyöngyöket és a kabátjába helyezte, majd bevarrta azokat. Miután visszatért az udvarba, az eunuk már nem volt az élők sorában.  Wang Ao megkereste az eunuk két unokatestvérét, s ezt kérdezte tőlük: „A nagybátyátok egyszerű ember volt, s ti a szegénység keserűségét mégsem kerülitek el?” „Így van.” – felelték mindketten. Wang Ao erre ezt mondta: „Ha van saját üzletetek, akkor segítek nektek pénzhez jutni.” A két ember szóban elfogadta ezt, de legbelül nem hittek neki. Wang Ao újra és újra noszogatta őket, s azt akarta, hogy a szavai szerint cselekedhessen. Így hát hamisítottak egy 520 ezüstről szóló lakásvásárlási szerződést és elmondták Wang Ao-nak. Wang Ao feltépte a kabátját, kivette belőle a gyöngyöket és nekik adta.  
  A “如振落叶(rú zhèn luò yè) chengyu szó szerinti jelentése: „ha megrázod, lehullik levele.” Azt ábrázolja, hogy valamit nagyon könnyű megtenni.

 

Szólj hozzá!

Címkék:

破釜沉舟

2010.07.07. 08:00 jianchayuan

破釜沉舟– Összetöri a lábasait, elsüllyeszti a hajóit

A Qin-dinasztia utolsó éveiben mindenütt felkelések törtek ki a Qin-ek zsarnoki kormányzása elleni tiltakozásul. A parasztság felkelő seregeinek legismertebb vezetői Chen Xing, Wu Guang, Xiang Yu és Liu Bang voltak. Az alábbiakban Xiang Yu egyik történetét ismertetjük.
Az egyik évben Qin ország háromszázezer fős hadserege bekerítette a Zhao országbéli (ami nem azonos az egykori Zhao állammal) Ju Lu-t (a mai Hebei tartomány Ping Xiang megyéje). Zhao király egész éjjel Chu Huai királytól (aki nem az egykori Chu ország királya volt) kért segítséget, aki Song Yi tábornok és Xiang Yu altábornagy vezetésével kétszázezer fős sereget küldött Zhao országba. Nem tudni, hogy a Qin csapatok hatalmas erejének a hírére, de Song Yi félúton megállt és abbahagyta az előretörést. Az sem érdekelte, hogy a seregében ellátmány már nem volt, s a katonái főtt zöldségeken és vadbabon éltek, egyedül magának szervezett lakomát, ahol eszem-iszom, dínom-dánom folyt. Ettől Xiang Yu-ből kitört a düh, és Song Yi-t megölve ő maga egy „hamis tábornok” lett, aki a csapatait Zhao ország megsegítésére vezette.
Xiang Yu először elküldött egy szakaszt, amelyik a Qin hadsereg utánpótlási útját elvágta, majd a Tan-folyón ő maga vezette át a fősereget, hogy felszabadítsa Ju Lu-t. Miután a Chu csapatok teljesen átkeltek a folyón, Xiang Yu megengedte a katonáinak, hogy bőségesen belakmározzanak, s mindenki háromnapi ellátmányt vegyen magához, majd ezt követően kiadta a parancsot: az átkelőhajókat (amiket a régi időkben zhou-nak // hívtak) fúrják keresztül és süllyesszék el, a főzéshez használt lábasokat (ezek régi neve a fu //) törjék darabokra, a közeli házakat pedig égessék fel mind egy szálig. Erre mondták azt, hogy „összetöri a lábasokat, elsüllyeszti a hajókat”. Xiang Yu ezzel a módszerrel juttatta kifejezésre, hogy nem hátrál meg, s eltökélt a győzelem szándékában.  A Chu sereg katonái látva azt, hogy a vezérük ennyire elszánt, már nem tervezték, hogy élve hazajutnak. Xiang Yu személyes vezetése alatt egy helyett tíz, tíz helyett száz emberként életüket kockáztatva törtek a Qin csapatok felé. Kilenc egymást követő támadás után a Qin hadsereg nagy vereséget szenvedett. A Qin-ek katonai vezetői közül egyeseket megöltek, mások fogságba estek, s voltak olyanok, akik kapituláltak. Ez a csata nemcsak felszabadította Ju Lu-t az ostrom alól, hanem akkora vereséget mért a Qin hadseregre, hogy többé már nem volt képes talpra állni belőle. Két év elteltével pedig a Qin-dinasztia is elbukott. A csatát követően Xiang Yu-ből igazi tábornok lett, sok más katonai egység került az irányítása és vezetése alá, és az ő hatalmas híre az egész országban elterjedt.
A ”破釜沉舟(pò fǔ chén zhōu) chengyu azokat ábrázolja, akik az elhatározásaikat mindenáron véghezviszik.

A kép a 2005-ben készült azonos című film plakátja. A filmet rendezte: Xing Shumin és Wei-Han Tao. Főszereplők: Hu Jun, Yang Gongru és Xiao Rongsheng.

Szólj hozzá!

Címkék:

闻鸡起舞

2010.07.06. 08:00 jianchayuan

闻鸡起舞– Kakasszóra kardozni kezd

A Jin-dinasztia idején élt Zu Ti hatalmas ambícióval teli, nyíltszívű ember volt. Kiskorában azonban pajkos gyermekként nem szerette a tanulást. Érett ifjúként felismerte, hogy a tudása hagy némi kívánnivalót, és mélyen átérezte azt is, hogy ha nem tanul, a hazájáért sem tud áldozatot hozni, így hát kemény tanulásba fogott. Széleskörűen forgatta a könyveket, szorgalmasan tanulta a történelmet, ahonnan gazdag ismeretekre tett szert és a tudása is nagymértékben gyarapodott. Valahányszor a fővárosban, Luoyang-ban megfordult, a vele érintkezésbe kerülő emberek mind azt mondták róla, hogy Zu Ti olyan zseni, aki a császárnak az ország kormányzásában segítségére lehet. Zu Ti huszonnégy éves korában bírónak javasolták, ő azonban ezt visszautasította, és továbbra is fáradhatatlanul folytatta tanulmányait.
A későbbiekben Zu Ti és gyermekkori jó barátja,  Liu Kun Sizhou főjegyzői lettek. Liu Kun-hoz nagyon mély érzelmek fűzték, nemcsak együtt aludtak, hanem még a hatalmas álmuk is közös volt: az ország tartópilléreiként felépíteni és felvirágoztatni Jin országát.
Egyik éjfélkor Zu Ti álmában kakasszót hallott, majd egy rúgással felébresztette Liu Kun-t, akihez így szólt: „Az emberek úgy tartják, hogy éjfélkor kakasszót hallani, szerencsétlenséget hoz. Nem szeretném, ha így történne, ezért mostantól, amint meghalljuk a kakasszót, keljünk fel az ágyból é gyakoroljuk a kardforgatást, rendben?” Liu Kun boldogan beleegyezett, így ettől kezdve minden nap kakasszóra felkeltek az ágyból és kardoztak.  Ragyogó kardjaik csengése visszhangzott. Az évszakok szakadatlanul teltek-múltak, s az erőfeszítéseiknek meg is lett a gyümölcse. Hosszadalmas kemény tanulást és gyakorlást követően művelt és edzett férfiak lettek, akik ha kellett, meg tudtak írni egy jó művet, de ugyanakkor győztes ütközetekre is képesek voltak. Zu Ti-ből Zhen Xi tábornok lett, és ekként a hazájának szánt áldozatvállalás iránti vágya beteljesült. Liu Kun Bing, Yi és You tartományok katonai kormányzója lett, ami szintén növelte az ő műveltségét és katonai tehetségét.
A történet „A Jin-ek könyve: Zu Ti legendája” című műből ered. A “闻鸡起舞” (wén jī qǐ wǔ) chengyu azokat ábrázolja, akik valamiért keményen küzdenek, és azokat is, akik ambíciózus módon időben cselekszenek.  A chengyu jelentése: Kakasszóra felkel és megtáncoltatja kardját. Ez a későbbiekben azt szimbolizálta, hogy a hazájukért tenni kész emberek időben cselekszenek is.

Szólj hozzá!

Címkék:

伤风败俗

2010.07.05. 08:00 jianchayuan

伤风败俗– Fájdalmas és káros szokás


Tang Xian Zong uralkodása idején virágzott a buddhizmus. Még ő maga is a követője lett.

Egyszer Xian Zong a buddhizmus megalapítója, Siddhartha Gautama legendás csontdarabját a palotájába vitte kegytárgynak. Han Yu ellenezte Xian Zong ezen tettét, és meg is írta a „Vita Buddha csontjának bemutatásáról” című művét, amit azért adott át Xian Zong-nak, hogy lebeszélje őt.

Han Yu a művében ezt mondta: ’A buddhizmus külföldről jött be az országba, az ősi Kínában még nem létezett.  Yao, Shun, Yu és más régi szentek azt sem tudták, hogy Buddha tanítását eszik-e vagy isszák, az országot mégis nagyon jól kormányozták, így sokáig uralkodtak és hosszú életet éltek.

A buddhizmus a Keleti-Han dinasztia idején terjedt el az országban. A császáraik csak tizennyolc éven át uralkodtak. A Song, a Qi, a Liang, a Chen és az Északi-Wei dinasztiákat követő császárok mérhetetlenül hittek Buddhában, de a dinasztiáik még rövidebb életűek voltak. Liang Wu császárt hozva el példaként, ő állatokat nem áldozott fel, maga sem evett húst, háromszor állt be szerzetesnek, s mégis mindennek a következménye az lett, hogy a lázadó seregek körbevették és éhen halt.  Úgy vélte, hogy Buddha majd megoltalmazza, azonban kegyetlen véget ért. Most az uralkodó Buddha csontját a palotájába viszi kegytárgynak, ami azzal jár, hogy az előkelők és a miniszterek sietve adakozásba kezdenek és vagyonuk nagy részét elszórják.

Némely balga ember pedig még a saját testét is megégetve fejezi ki Buddha iránti hűségét. Ez a veszedelmes rossz szokás tréfálkozva mindenütt elterjedhet az emberek közt, ami egyáltalán nem kis dolog! Ahogyan én látom, azt a Buddha-csontot inkább vízbe kellene dobni, vagy a tűzbe kellene vetni ahhoz, hogy jó legyen!’

A ”伤风败俗” (shāng fēng bài sú) chengyu a társadalmat romboló szokásokra utal. Az erkölcsromboló, rossz magatartások bírálatára használják.

Szólj hozzá!

Címkék:

三生有幸

2010.07.04. 08:00 jianchayuan

 三生有幸– Három életnyi szerencse

A Tang-dinasztia idején élt egy szerzetes, aki Yuan Zi névre hallgatott. A buddhista tanokat nagyon alaposan ismerte, és a barátjával, Li Yuan Shan-nal nagyon jól művelte. Egy napon ketten együtt elutaztak és útba ejtettek egy helyet, ahol megpillantottak egy asszonyt, amint a folyóparton vizet mert. Annak az asszonynak a hasa elég nagy volt, mivel már áldott állapotban volt. Yuan Zi az asszonyra mutatva így szólt barátjához: „Ez az asszony már három éve terhes, s arra vár, hogy menjek hozzá újjászületni és legyek a fia. Én azonban mindig elkerültem, de mivel most találkoztam vele, már nem háríthatom el. Három nappal később az asszony megszül. Arra kérlek, hogy akkor menj majd el hozzá és látogasd meg. Ha a kisbaba rád mosolyog, akkor az leszek én. Azt a mosolyt vedd bizonyítékként! Azután várj a tizenharmadik esztendő őszközép ünnepének holdtöltéjéig. Én Hangzhou-ban, a Hindu-templomban fogok várni rád, s akkor mi újra találkozunk majd.”
Miután elváltak, pont aznap éjjel Yuan Zi hirtelen elhalálozott, s ezzel egy időben annak az asszonynak egy fia született. A harmadik nap Li Yuan Shan, Yuan  Zi szavát megfogadva elment az asszonyhoz látogatóba. A baba egyszer csak felnevetett rá. Miután a tizenharmadik esztendő őszközép ünnepének holdtöltéjéig várt, Li Yuan Shan a megbeszéltek szerint a Hindu-templomba ment, hogy felkutassa.  Alighogy a templom kapujához ért, észrevette, hogy egy pásztorgyerek egy ökör hátán ülve énekelve mondja: „Három élet, mint kőbe vésett régi lélek, s a ragyogó hold, a sóhajtó szél sem vitatja ezt. Szégyellős szerettei messze földről látogatják meg, s bár más alakban, de ugyanúgy létezik majd ez az ember.”
Manapság minden átlagos embert különleges személyiséggel ruháznak fel, akik, amikor a barátaik elfoglaltak egy váratlan helyzetben, vagy valamilyen különleges körülmény merül fel, kiismerik önmagukat és ezáltal képessé válnak arra, hogy saját magukon segítsenek. Az ő dicséretükre mondják azt, hogy „Három életnyi szerencse.”
A ”三生有幸” chengyu (sān shēng yǒu xìng) a buddhista tanítás szerinti előző, jelenlegi és jövendő életre utal. Azokat ábrázolja, akiknek az élete szerencsével teli, vagyis nagyon szerencsések.

Szólj hozzá!

Címkék:

一代楷模

2010.07.03. 08:00 jianchayuan

一代楷模– Egy korszak példaképe

A Sui-dinasztia utolsó éveiben, Sui Chang császár gyenge katonai ismeretekkel bírt, és kicsapongó életet élt. Érdemei közé tartozott ugyanakkor először is a Nagy-csatorna megépítése, majd később a győzedelmes keleti hadjárata, amellyel Korea nagy részét elfoglalta. Az ország fiatal fiait nagy számban a csatornaépítésekhez és a hadseregbe rendelte. Nem maradt senki, ki a földet megművelje. A szigorú adók évről-évre növekedtek, s az emberek olyannyira mély válságba kerültek, hogy az országot felkelés veszélye fenyegette. Ekkoriban éppen Shanxi Maba nevű városában hivatalnokoskodott Li Jing, aki az ország végzetes helyzetét tisztán látta. Li Jig nem akarta, hogy hazájában felkelés törjön ki, ezért a fővárosba utazott, ahol találkozott a hadsereg vezetőjével, a Yue országbéli Gong Yang Su-val. Az volt a szándéka, hogy meggyőzze őt egy terv kidolgozásáról a politikai helyzet stabilizálása érdekében. Miután megbeszélést folytattak, Li Jing teljesen elveszítette reményét, hivataláról azonnal lemondott, majd hazatérve a hadászat és a háborús stratégia tanulmányozásába vetette magát.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Li Jing apósa, Han Qin Hu a Sui-dinasztiát megalapító tábornok volt, aki Sun-Zi: „A háború törvényei” című művét is jól ismerte, ezért Li Jing-gel gyakran vitatta meg ismereteit és tapasztalatait. Han Qin Hu minden egyes beszélgetés után sóhajtozva dicsérte Li Jing álláspontját.
Nem sokkal később Yang Su a betegágyán elhalálozott, és a fia, Yang Xian Gan katonai felkelést robbantott ki. Ennek folytatásaként az ország földművesei egymás-után lázadtak fel. Li Jing Taiyuan városába ment, hogy Tang Gao Zu Li Yuan-nek az ország egyesítésében segítségére legyen. Őt később Tang Tai Zong (polgári nevén Li Shi Min) kivette a trónon, aki Li Jing-et a bírósági hivatalból a katonai hivatalba helyezte át titkárnak.  Akkortájt az északnyugati türk és tuyuhun kisebbség gyakran háborgatta az ország határait, elrabolva az állatállományt, legyilkolva a népet, ami által nehézséget okozott a Tang-dinasztiának.  Miután Tang Tai Zong az ország belső békéjét helyreállította, Li Jing-et nyomban kinevezte a hadsereg főtisztviselőjének, s megparancsolta, hogy vezessen hadjáratot északon, és az északnyugati határvidék veszélyeztetettségét teljesen szüntesse meg. Egyszer Li Jing csak háromezer páncélos lovassal volt, amikor meglepetésszerű győzelmet aratott és a türköket elkergette az országból. Később, mivel a határterület pacifikálásával, az országon kívüli gyakori csapatösszevonásokkal, és több száz kisebb-nagyobb csata megvívásával kiemelkedő érdemeket szerzett, Li Jing udvari íjász lett.
Li Jing látva, hogy az országban béke honol, úgy vélte, hogy ezután már nem lesznek nagyobb háborúk, és katonai hivatalnokként már nem tud a császári udvarnak nagy szolgálatot tenni, ezért úgy döntött, lemond a hivataláról és visszatér szülőföldjére.
Egyszer Tang Tai Zong Li Jing-et bízta meg azzal, hogy tudakolja meg a nép helyzetét. Li Jing ezzel utasította vissza: „Elég öreg vagyok már, s félő, nem tudok eleget tenni fenséged elvárásainak.  Jobb lenne, ha más ember menne helyettem.” Li Jing visszatérve otthonába az elképzeléseiről részletes emlékeztetőt írt, amit elküldött Tang Tai Zong-nak. Tang Tai Zong elolvasta Li Jing emlékeztetőjét, és úgy vélte, hogy a szavai teljesen helyénvalóak, a hozzáállása nagyon őszinte, amitől nagyon meghatódott és azonnal egyet is értett vele. Másnap a segédminiszterét küldte el Li Jing-hez, hogy a rendeletét átadja neki. Ez állt benne: „Régtől fogva egészen mostanáig figyeltem, hogy a kellő ismeretekkel rendelkező főhivatalnokok túlságosan kevesen vannak.  Akár okosak, akár középszerűek, szinte egyikük sem volt képes az önértékelésre. Némelyiküknek semmi tehetsége nem volt, mégis ragaszkodtak a székükhöz, és nem akartak megválni hivataluktól. Mások betegeskedtek, és emiatt nem tudták elintézni az ügyeket, mégis továbbra is magas pozícióban maradtak. Egyetértek azzal, hogy Te lemondasz, és nem csak azért, mert ez a Te elhatározásod is, hanem azért, mert fontosabb, hogy Téged állíthassalak e kor elé példaként, hogy az embereknek legyen miből tanulniuk.”
Li Jing a lemondása után katonai ismereteiből megírta „Li Wei Gong katonai törvényei” című könyvet, amely sajnálatos módon a későbbiek során elveszett.
A ”一代楷模(yī dài kǎi mó) chengyu-t egy korszak példaértékű személyiségeinek, illetőleg tárgyi világának az ábrázolására használják.

Szólj hozzá!

Címkék:

一丝不苟

2010.07.02. 08:00 jianchayuan

一丝不苟– Minden szálra odafigyelni

A Ming-dinasztia idején a császár megtiltotta a szarvasmarhák leölését, ami alól az iszlám hitűek sem voltak kivételek.
 Az ürümqi nagymecset Xinjiang Uygur Autonóm Tartományban
Egy nap egy helyi hivatalnok, Zhang Jing Zhai megbeszélte az egyik gyakornokával, Fan Jin-nal, hogy tiszteletüket teszik Gaoyao megye vezetőjénél, Tang Feng-nál. Tang estélyt tartott a fogadásukra. A meghívottak közt volt egy idős ember, aki az ő és néhány iszlám hitű által lefagyasztott huszonöt kilós marhahúst Tang-nak adta. Tang mindig is megvesztegethető volt, és a tetejében az iszlám követője is, de mivel volt egy tiltó rendelet, ezért hirtelen nem is tudta, hogy ezt az ajándékot el kellene-e fogadnia vagy sem. Így megkérdezte Zhang Jing Zhai-t: „Te régi hivatalnok vagy. Ami a szarvasmarhák leölésének tilalmát illeti, meg kellene vitatnunk. A tilalom miatt éppen most kaptam néhány muszlimtól huszonöt kiló marhahúst. Arra kérnek, hogy egy adjak nekik könnyítéseket. Hogy látod, elfogadjam-e vagy sem?”
Zhang Jing Zhai megrázta a fejét: „Ez teljességgel lehetetlen. Te és én, mindannyian hivatalnokok vagyunk, s a szívünkben csak a császárnak lehet helye. Hol vennénk hát figyelembe azt, hogy azonos vallásúak az emberek? Emlékezz Hong Wu éveiben Liu Lao úr (Liu Po Wen) esetére; Hong Wu magánlátogatáson volt az otthonában, s éppen ekkor esett meg, hogy a Jiangnan-i Zhang Wang (Zhang Shi Cheng) egy zöldségtartó edényt küldött neki. Kinyitotta, s észrevette, hogy arany van benne. A császár nagyon feldühödött ezen, s Liu Lao-t lefokozta Qing Tian megye elöljárójává, majd megmérgeztette.
Tang elöljáró megfigyelte, hogy Zhang Jing Zhai beszédében sok ésszerűség volt, ezért nem volt oka kételkedni benne. Gyorsan meg is kérte, mondja el, hogyan tudná kezelni jól ezt a helyzetet? Zhang Jing Zhai így felelt: „Földim, ezt az ügyet írásba foglalhatod. Azt az öreget meg fogd el, mérj rá tízes nagyságrendű botütést, zárd kalodába, s az ajándékba kapott marhahúst helyezd el a kaloda előtt, majd tégy ki mellé egy figyelmeztetést, ami szerint vakon szembeszálltak a törvénnyel. Ha a császár megtudja, hogy ezt az ügyet figyelmesen így elrendezted, akkor előléptet, s jövőd is lesz majd.”
Tang ezt meghallgatva bólogatott: „Teljesen ésszerű.”, majd az ügyet ennek megfelelően intézte.
 A ”一丝不苟(yī sī bù gǒu) chengyu az ügyek lelkiismeretesen intézését, teljes körű figyelembe vételét ábrázolja. .

Szólj hozzá!

Címkék:

süti beállítások módosítása