成语 chengyu - Történetek négy irásjegyben

欲罢不能

2010.06.23. 08:00 jianchayuan

欲罢不能– Abbahagyná, de nem teheti

Yan Hui Lu országban élt, ahol apjával, Yan Lu-val együtt Konfuciusz követője volt. Miután sokáig tanult tőle, így sóhajtott fel: „A Mester tanítása minél távlatosabb, annál messzebbinek látszik, s minél alaposabb, annál mélyebbnek tűnik az én számomra. Úgy látom, mintha előttem lenne, majd hirtelen a hátam mögött jelenne meg.

A Mester fokozatosan tanított engem, a szavaival megnyitotta bennem az értelmet, szertartásaival korlátozta a magatartásomat. Most abba szeretném hagyni a tanulást, de mégsem vagyok rá képes. Bár minden tőlem telhetőt megtettem, a Mester tanításától mégis nagyon távol állok. Követni akarom, de mindig úgy érzem, hogy nem megy.”

Yan Hui nagyon szegény volt. Rendszerint csak egy kis tál ételt evett, egy kanálnyi levessel, és egy lepusztult viskóban élt. Mások nem viselték volna el ezt a fajta megpróbáltatást, ám ő ebben is örömöt lelt. Konfuciusz jófélének nevezte őt. Később Yan Hui meghalt. Egyszer Yan Ai Gong megkérdezte Konfuciusztól: „A tanítványaid közül ki volt a legjobb?” Konfuciusz így felelt: „Volt egyszer egy Yan Hui nevű jó tanulóm, aki nem dühödött fel, kétszer nem követte el ugyanazt a hibát, de sajnos rövid életének vége lett! Azután már nem volt jó tanulóm.”

A “欲罢不能” (yù bà bù néng) chengyu arra utal, hogy valaki szeretne valamit abbahagyni, de nem képes rá.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

2 komment

Címkék: 不 欲 罢 能

夏雨雨人

2010.06.22. 10:00 jianchayuan

夏雨雨人– Nyári esőként hull az emberre

A Nyugati-Han dinasztia alatt Liu Xiang „Példabeszédek” címmel írt egy kis könyvet, amelyben elmondta, hogy váljunk emberré, s tegyünk a közért. A könyv „Becses erények” című fejezetében nagyon sok példát hoz fel az erények fontosságának bizonyítására. Ezekből idézünk fel két történetet.

Zi Lu[1] kezében kétélű kardjával védelmezte Konfuciuszt. Konfuciusz ezt kérdezte tőle: „Zi Lu, miért akarod ezt?” Zi Lu így felelt: „A jó emberekhez természetes, hogy én is jó legyek; a gonoszokkal szemben pedig természetes, hogy magamat megvédem.” Erre Konfuciusz így szólt: „Az uralkodó a hűségre támaszkodik, s az erény védelmezi őt. Nem kell, hogy kilépjen az utcára, az emberek már messze földön ismerik. De ha gonosz emberekkel találkozik, akik a hűségükkel meglágyítják, s erényekkel veszik őt körbe, miért is kellene kardot ragadnia?” Zi Lu erre a kardját eltette.

Meng Jian Zi kancellár volt Liang és Wei országokban. Később kegyvesztettként Qi országába távozott. Guan Zhong[2] ment az üdvözlésére, s megkérdezte tőle: „Kancellárságod idején hány vendég járt az otthonodban?” „Háromezernél is több.” – felelte Meng Jian Zi. Erre Guan Zhong tovább kérdezte: „Most hányan jöttek veled?” „Csak hárman.” Hangzott a válasz. Guan Zhong feltette a kérdést: „Miért van így?”A következő választ kapta: „Egyikük apja meghalt, s mivel nem volt pénze, hogy eltemettesse, adtam neki; a másiknak az anyja halt meg, s szintén nem tudta miből eltemettetni, így hát őt is támogattam; a harmadiknak a bátyját megvádolták, segítettem rajta, és később szabadon bocsátották. Ezért ez a három ember jött velem.” Guan Zhong kocsira szállt, s ezt mondta: „Áh, biztosan elpusztulok, mivel nem tudok tavaszi szélként fújni az embereknek, s nem tudok nyári eső módjára hullani rájuk, ezért biztosan elpusztulok.”

A “夏雨雨人”(xià yǔ yǔ rén) chengyu az embernek időben nyújtott segítséget és tanítást ábrázolja.

[1]子路 (ZǐLù; i.e. 542-480): Konfuciusz tanítványa, másik nevén: 季路(JìLù)

[2]管仲 (GuǎnZhòng; i.e. -645): Qi ország híres politikusa.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

Címkék: 人 夏 雨

有恃无恐

2010.06.22. 08:00 jianchayuan

有恃无恐– Ha van támasz, nincs félelem

A Tavasz és az Ősz korában, Közép-Kína ura, Qi Heng Gong halála után fia, Qi Xiao Gong örökölte a trónt.

Lu Xi Gong huszonhatodik évének (időszámításunk előtt 634) nyarán Lu országát súlyos éhínség sújtotta. Qi Xiao Gong a helyzetet kihasználva[1] csapatai élén látványosan előretört kelet felé, hogy Lu országát leigázza. Lu Xi Gong, miután erről tudomást szerzett, ismerve, hogy a Lu hadsereg nem képes ellenállni Qi csapatainak, a kancellárját, Zhan Xi-t elküldte, hogy jószágokkal és élelemmel dolgozza meg a Qi hadsereget.

Ekkor még Qi Xiao Gong seregei nem léptek Lu ország földjére. Zhan Xi éjt nappallá téve utazott, hogy Lu ország határán találkozhasson Qi Xiao Gong-gal. Zhan Xi így szólt hozzá: „Hazánk, Lu ország uralkodója hallotta a hírt, hogy a nagy király személyesen látogat földjére, ezért engem küldött, hogy becses csapatai kényelméről gondoskodjam.”

„Ti, Lu országbéliek, féltek-e?”- kérdezte gőgösen Qi Xiao Gong. Zhan Xi diplomatikus ember volt, ezért mértéktartóan[2] válaszolt: „Azok, akik nem ismerik Önt, talán egy kissé félnek, de mi, Lu ország uralkodója és miniszterei, egy kissé sem félünk.” Qi Xiao Gong e szavak hallatán megvetően ezt mondta: „Országotok tartalékai kimerültek, a nép éhezik, a föld nem terem, még füvet sem látni rajta, hát mire alapozzátok azt, hogy nem féltek?” Zhan Xi mellkasát kihúzva, nyugodtan[3] válaszolt: „Zhou Cheng király végakarata vezérel minket. Kezdetben hazánk őse, Zhou Gong és Qi ország őse, Jiang hercegnő lojálisak[4] voltak egymáshoz, együttes erővel segítették Cheng Wang-ot, s még az alvásról és az étkezésről is megfeledkezve[5] intézték az ország dolgait, mire végül rend lett a földön. Ők ketten nagy hatással voltak Cheng Wang-ra, aki szövetségesi esküre kötelezte őket figyelmeztetésül az utókornak, hogy éljenek évszázados barátságban, és ne támadják meg egymást. Ez mind ellenőrizhető. A mi őseink ilyen jó barátok voltak. Nagy király, Ön hogyan is mondhatná fel őseink szövetségét, s támadhatná meg hazánkat, Lu országát? Mi ezen az állásponton vagyunk, s ezért nem félünk.” Qi Xiao Gong ezt hallva Zhan Xi szavait nagyon ésszerűnek találta, így felhagyott a támadás tervével és csapataival visszavonult.

A ”有恃无恐” (yǒu shì wú kǒng) chengyu jelentése: arra mondják, akinek van mire alapoznia azt, hogy egy kicsit se féljen, vagy ne habozzon megtenni valamit.

[1] 乘人之危 (chéngrénzhīwēi): kifejezés. „Az ember baját kihasználva”

[2] 不卑不亢 (bùbēibùkàng): kínai szólás. Jelentése: „Nem alázatosan és nem gőgösen”, vagyis mértéktartóan.

[3] 不慌不忙 (bùhuāngbùmáng): kínai szólás. Jelentése: „Nem zavartan, nem sietve”, azaz nyugodtan.

[4] 忠心耿耿 (zhōngxīngěnggěng): kínai szólás. „Hűségesen és ragaszkodóan”

[5] 废寝忘食(fèiqǐnwàngshí): kínai szólás. Jelentése: „Felhagy az alvással, feledi az étkezést”, vagyis saját magáról megfeledkezve cselekszik másokért, a közösségért.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

Címkék: 无 有 恃 恐

同心同德

2010.06.21. 08:00 jianchayuan

同心同德- Együttes akarattal és hittel

Shang Zhou király gyermeteg módon bízott Da Ji-ban, s amolyan eszem-iszom életet élt. Aki csak ellenkezni mert vele, annak büntetésül a szívét kivágathatta, vagy elevenen elégethette. A népet pusztulásra ítéltette.

Zhou Wu király elhatározta, hogy csapatokat küld ellene. Tianjin-ben mindenfelől összegyűjtötte a vazallusait, és eskütevő nagygyűlést tartott. Wu király így szólt: „Katonák, kérlek, hallgassátok szavaimat! A jóságos emberek jóságos cselekedeteket visznek véghez, s csak attól félnek, hogy nincs elég idejük erre. A gonosz emberek, amikor kegyetlenkedni kezdenek, szintén ettől rettegnek. Mostanság Shang Zhou király féktelen erkölcstelensége a miniszterekből tolvajokat csinált, s a barátokat ellenségekké tette. Azt mondja, hogy ő maga képviseli az Eget, azonban mindenféle ördögiességet művelve mégsem riad vissza semmitől. Az emberek csak azért könyörögnek az Éghez, hogy minél messzebbre kerüljenek tőle. Régen Xia Jie nagyon erős uralkodó volt, de azóta minden rosszra fordult. Az égiek Cheng Tang-ot küldték el, hogy száműzze az uralkodót. Ma ők, bár rengetegen vannak, még sincs köztük egyetértés. Mi, bár csak tízen vagyunk, de együttes akarattal és hittel cselekszünk. Az Ég biztosan beleláthat a nép szívébe, s biztosan meghallhatja a nép szavát. Kérem, hogy büntessük meg őt a népünkért és vigyük előre[1] Cheng Tang ügyét.”

Wu király csapatai elsöprő lendületet vettek[2], s Muye-nél legyőzték a hatalmas Shang dinasztia hadseregét. Shang Zhou király öngyilkos lett, és a dinasztia ezzel kihalt.

A“同心同德” (tóng xīn tóng dé) chengyu azokra utal, akik együttes akarattal ugyanazért a célért küzdenek.

[1] ”发扬光大” (fāyángguāngdà) kínai kifejezés. Jelentése: „Felemeli a nagyszerűséget.”, vagyis előre visz, fejleszt.

[2] ”势如破竹” (shìrúpòzhú) kínai chengyu. Jelentése: „Olyan erős, hogy a bambuszt is eltöri”, vagyis elsöprő erejű.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

Címkék: 心 纣王 同 德

万死不辞

2010.06.20. 08:00 jianchayuan

万死不辞– Tízezer halál sem tántoríthat el

A keleti-Han dinasztia utolsó éveiben a császári hatalom Dong Zhuo ölébe pottyant. Dong Zhuo arrogáns és erőszakos volt, a palotájába bemenni és onnan távozni csak a császári testőrség kíséretében lehetett, melynek vezetésével öccsét és unokafivérét bízta meg. Családtagjait, életkoruktól függetlenül nemesi rangba emelte. Mindezeken felül huszonötezer embert rendelt saját palotájának fenntartására, ahova nyolcszáz gyönyörű nőt fogadott be.

Oktatási minisztere, Wang Yun látva Dong Zhuo arroganciáját, nagyon aggódott a Hanok dinasztiájáért, de Dong Zhuo-t nem tudta eltávolítani, ami kiváltképp bosszantotta őt. Egy éjjel a hátsó kertbe ment elmélkedni, amikor meghallotta, hogy egy ember a pünkösdi rózsa pavilonjánál sóhajtozik.[1] Közelebbről szemügyre véve látta, hogy nem más, mint a család énekes ágyasa, Diao Chan[2]. Wang Yun megkérdezte: „Sötét éjjel miért jössz ide sóhajtozni?” Diao Chan így felelt: „Hálával tartozom a szüleimnek, amiért felneveltek, amiért megtanítottak énekelni és táncolni, és bizalommal voltak irántam.[3] Bár az életemet erre áldoztam[4], mégsem tudom viszonozni teljesen. Közelről látom a szüleim aggódó tekintetét, s biztosan tudom, hogy az ország sorsán aggódnak. Ezért fáj a szívem, de nem merek tőlük kérdezősködni. Ma este is azt láttam, hogy a szüleim nyugtalanul ülnek, így én is sóhajtozni kezdtem, nem is gondolva, hogy észrevesznek. Ha bármiben a szüleim hasznára lehetek, egészen biztosan megteszem, s ha tízerszer is halok meg, ez sem tántoríthat el.”

Wang Yun Diao Chan szavai hallatán hirtelen ötlettől vezérelve, óvatos számítással letérdelt Diao Chan felé, s a tiszteletét fejezte ki. Diao Chan sietve felsegítette. Wang Yun könnyezve mondta neki: „A császári udvar a szemünk előtt hullik szét[5], a tolvaj uralkodó, Dong Zhuo kisajátította a trónt, az udvari hivatalnokok és fegyveresek pénzét is ő adományozhatja. Dong Zhuo örökbefogadott fia, Lü Pu, felettébb büszke és vakmerő, a földön mindenkit legyőz. Most a szavaid hallatán kigondoltam egy körkörös számítást. Először téged eljegyeztetünk Lü Pu-val, azután titokban felajánlunk Dong Zhuo-nak. Te közbeékelődsz az apa és fia közé, s hagyod, hogy mindketten téged akarjanak, s ezzel egymást kölcsönösen meggyűlölik. Végül felbujtod Lü Pu-t arra, hogy ölje meg Dong Zhuo-t. Ily módon megszabadulhatunk a nagy bajtól, s az országunkhoz hűségesek maradunk. Nem tudom, erről hogyan vélekedsz?”

Diao Chan lassan-lassan felegyenesedett, s határozottan felelte: „Már felesküdtem arra, hogy még ha tízezerszer is halok meg, ez sem tántoríthat el. Ha Dong Zhuo megölését nem tudnám pontosan véghezvinni, az ország iránti hálám jeléül azt akarom, hogy tízezer penge alatt vesszek el!” Wang Yun és Diao Chan közösen kitervelték, majd végrehajtották „körkörös tervüket”, amelynek az lett az eredménye, hogy a gonosz uralkodót, Dong Zhuo-t megfosztották a trónjától.

A ”万死不辞” (wàn sǐ bù cí) chengyu azt ábrázolja, hogy valaki életét kockáztatja, s ha tízezerszer is hal meg, akkor sem tántoríthatják el. Az eredményért az életét is feláldozó embereket szimbolizálja.

[1]唉声叹气(āishēngtànqì): kínai idióma. Jelentése: „sóhajtó hang, jajveszékelő lélegzet”

[2]貂蝉DiāoChán: a négy legendás szépség egyike. Időszámításunk után 192-ben halt meg.

[3]以礼相待(yǐlǐxiāngdài): kínai idióma. Jelentése: „Ajándékkal fogadni valakit”, vagyis bizalommal lenni valaki iránt.

[4]粉身碎骨(fěnshēnsuìgǔ): kínai idióma. Jelentése: „Testét szaggatva, csontját törve”, vagyis életét feláldozva.

[5]危如累卵(wēirúlěiluǎn): kínai idióma. Jelentése: „Veszélyben van, mint a kimerült tojás”, amit a széthullás fenyeget.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

Címkék: 死 不 万 辞

按图索骥

2010.06.19. 08:00 jianchayuan

按图索骥- Kép alapján választ lovat

A Tavasz és az Ősz korában Qin országában élt egy Sun Yang nevű ember, aki jó volt a lovak felismerésében. Mindegy, hogy miféle lóról volt szó, első látásra meg tudta állapítani az előnyeit és a hátrányait. Gyakran kérték meg az emberek, menjen el velük és válasszon lovat.

„Bo Le”[1]-nek, vagyis „Jó Ítélőképességű”-nek is nevezték. Egyszer útja során egy helyen hirtelen észrevett egy sóval teli kocsit húzó öreg lovat, amelyik megállás nélkül nyerített felé. Közelebbről is szemügyre vette, s látta, hogy ez egy kiváló paripa, csak kissé élemedett korú. Az öreg ló a kocsit húzva nehezen haladt előre. Sun Yang úgy vélte, túlságosan rosszul bánnak ezzel a paripával. Képes lenne a határokon is átvágtatni, s még nagyobb hasznot hajtani ez a nemes ló, s most mégis ismeretlenül egy sószállító kocsit húzva lassan-lassan feléli az energiát és az életerejét, valóban szánalomra méltó! Sun Yang, miközben ezen töprengett, bánatában a könnye is kicsordult.

Azért, hogy minél több embert taníthasson meg a lovak felismerésére, hogy a remek paripák a továbbiakban ne vesszenek kárba, no meg azért is, hogy az egy életen át szerzett tudása ne tűnjön el, Sun Yang a több év alatt összegyűjtött lovászati tapasztalatait és ismereteit egy könyvben megírta, amelyet mindenfajta lovat ábrázoló képpel látott el. Műve „A lovak felismerésének könyve” címet viselte.

Sun Yang-nak volt egy fia, aki apja könyvét elolvasva úgy gondolta, hogy a lovak felismerése nagyon könnyű, pusztán a könyvet magával vive bárhol megtalálhatja a jó lovat. A könyvben lévő képek alapján el is ment keresni, de sehol sem találta. Ezután a könyvben írt különleges tulajdonságok alapján ment el keresni, míg végül észrevett egy varangyos békát, amely hasonlított a remek paripa könyvben írt karakteréhez, ezért boldogan haza is vitte és apjának mutatta: „Apám, találtam egy remek paripát, csak a patái rosszak kissé.” Apja amint meglátta, nem tudta, sírjon-e vagy nevessen, mert nem gondolt rá, hogy a fia ennyire ostoba. Gúnyosan megjegyezte hát: „Sajnos ez a ló nagyon szeret ugrani, nem képes elhúzni a kocsit.” Majd folytatva így sóhajtott: „Ez is a kép alapján keresi a lovat.”

A történet a Ming-dinasztia alatt élt Yang Shen „A művészet tűzifájának hegye” című művéből származik. Az“按图索骥” (àn tú suǒ jì) chengyu azt szimbolizálja, mikor valaki mechanikusan a régi módszerek alapján intézi el ügyeit[2], nem véve tudomást a gyakorlatról. De a szólás azokat is ábrázolja, akik néhány információ alapján próbálnak eljutni a dolgokhoz.

　　

[1] 伯乐 BóLè: műértő, jó ítélőképességű, tehetsége van a jó kiválasztásához. a kifejezés eredetileg egy csillag neve, amelyet az égi lovak őrzőjének tartottak.

[2] 墨守成规(mòshǒuchéngguī): kínai idióma, jelentése: „a konvenciók által kötött”.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

Címkék: 图 按 索 骥

半途而废

2010.06.18. 08:00 jianchayuan

半途而废– Félúton feladja

Amíg az ember még nem juttatja kifejezésre érzéseit, s szíve nyugodt, közömbösnek mondják. De minden embernek van öröme vagy bánata, amelyeket szükségképpen ki kell, hogy mutasson. Ha ezt megfelelő érzékkel teszi, úgy nyugodtnak nevezik. A kettő összehangolt harmóniája egyszerűen a középutasság. Amint az emberek elérkeznek ennek területére, mindenki megnyugszik, a társadalmi rend megvalósul, s a földön is béke lesz.

Konfuciusz ezt mondta: „A földi országok kormányozhatók, a hivatalnoki tisztségek és bérek mellőzhetők, a hófehér kardlapok is eltaposhatók, az arany középút mégis nehezen valósítható meg. Aki különös utakat járva, furcsa dolgokat művelve szerez magának hírnevet, az utódok lehet, hogy emlékezni fognak rá, s legendákat gyártanak róla, de én egyáltalán nem cselekedhetek így. Néhány kifogástalan erényű ember az arany középutat járva cselekszik, de félúton feladja, nem képes folytatni, én azonban egyáltalán nem adhatom fel. Az igazi uralkodó tiszteli az arany középutat, így egész életében névtelen marad, akit senki sem ismer, de ő ezt nem bánja. Ez az, amire csak a szentek képesek.”

A“半途而废” (bàn tú ér fèi) chengyu-t azokra az emberekre használják, akik cselekedeteikben nem tartanak ki a végsőkig, félúton feladják, elkezdenek valamit, de nem fejezik be.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

Címkék: 而 半 途 废

负荆请罪

2010.06.17. 08:00 jianchayuan

负荆请罪 - Hátán a barátcserjével kéri a megbocsátást

A hadakozó fejedelemségek idején hét nagy állam volt: Qin, Qi, Chu, Yan, Han, Zhao és Wei. A történelem során „A hadakozó fejedelemségek hét hőse” névvel illeték őket.

A hét állam közül Qin országa számított a legerősebbnek. Qin országa gyakran zsarnokoskodott Zhao ország felett. Egyszer Zhao király az egyik minisztere alatt dolgozó Lin Xiang Ru-t küldte Qin országába, hogy folytasson tárgyalásokat.

Lin Xiang Ru a Qin királlyal való találkozása során bölcsességére és bátorságára támaszkodva nem kis tekintélyt szerzett Zhao országnak. A Qin uralkodó látva, hogy Zhao földjénk ilyen tehetséges emberek élnek, többé nem merte lekicsinyelni Zhao országot. Zhao király Lin Xiang Ru képességeit megismerve „shang qing”[1]-nek nevezte ki.

Az a tény, hogy Zhao király ilyen fontosnak tartotta Lin Xiang Ru-t, Zhao ország hadvezérének, Lian Po-nak a haragját váltotta ki. Úgy vélte: „Én Zhao országért az életemet kockára téve küzdök, hogy lehet, hogy az érdemeim mégsem olyan nagyok, mint Lin Xiang Ru-é? Lin Xiang Ru csak a száját használja, ami valami érthetetlen képesség, mégis a pozíciója még nálam is magasabb!” Minél többet gondolt rá, annál nehezebben fogadta ezt el, s feltörő haraggal mondta: „Szeretnék találkozni vele, s szemtől-szemben megszégyeníteni. Hadd lássam, hogyan bír el velem!”

Lian Po ezen szavai Lin Xiang Ru fülébe jutottak, aki azon nyomban elmondta ezt az embereinek, s megparancsolta, hogy ha összefutnak Lian Po embereivel, engedjenek nekik, ne kerüljenek velük vitába. Ő maga kocsira szállt és elment. Amikor azt hallotta, hogy Lian Po tör előre utat, a kocsissal egy sikátorba vitette magát, s megvárta, míg Lian Po elmegy, és csak azután folytatta útját.

Lian Po emberei látva, hogy a "shang qing" ilyen előzékeny az urukkal szemben, még inkább semmibe vették, s Lin Xiang Ru szolgái láttán kacagásban törtek ki. Ezt Lin Xiang Ru szolgái már nem tűrhették tovább, s ezt mondták Lin Xiang Ru-nak: „Ön nagyobb pozícióban van, mint Lian tábornok. Ő szidalmazza Önt, s Ön mégis bujkál előle, enged neki. Ő egyre kevésbé veszi Önt figyelembe! Ha ez így folytatódik tovább, mi azt már nem viselhetjük el.” Lin Xiang Ru ezt kérdezte tőlük szelíden: „Ha Lian tábornokot Qin királyoz hasonlítjuk, melyikük a kegyetlenebb?” A társai így feleltek: „Akkor természetesen Qin király a kegyetlenebb.” Mire Lin Xiang Ru ezt mondta: „Helyes! Láttam, hogy Qin király senkitől sem fél, hát hogyan is félne Lian tábornoktól? Tudni kell, hogy Qin király most még nem meri megtámadni Zhao országot, mert a hivatalnokok és a katonák szíve együtt dobog. Mi ketten olyanok vagyunk, mint két tigris. Ha a két tigris egymásba kap, elkerülhetetlen, hogy az egyikük meg ne sérüljön, amelybe akár bele is halhat. Ez Qin országnak jó lehetőséget teremt Zhao ország megtámadására. Gondoljatok bele, az ország dolga vagy az egyes emberek becsülete a fontosabb?” Lin Xiang Ru emberei e szavak hallatán nagyon meghatódtak, s ezután, amikor Lian Po embereivel találkoztak, mindig óvatosak és előzékenyek voltak velük szemben.

Lin Xiang Ru szavai eljutottak Lian Po fülébe. Lian Po nagyon elszégyellte magát, s ruhájának egy ujját levágta úgy, hogy kilógott a válla. Egy barátcserjét[2] tett a hátára, s egyenesen Lin Xiang Ru házához ment. Lin Xiang Ru sietve jött a köszöntésére. Lian Po letérdelt előtte, s a barátcserjét két kezében tartva kérte Lin Xiang Ru-t, hogy ostorozza meg.

Lin Xiang Ru a barátcserjét a földre hajította, és két kezével sietve felsegítette Lian Po-t, jó ruhát adott neki, s a kezét fogva leültette.Lin Xiang Ru ezt követően nagyon jó barátok lettek. Ez a két ember, egy hivatalnok, egy katona, együttes erővel dolgoztak az országért, így Qin országnak még kevésbé volt bátorsága ahhoz, hogy zsarnokoskodjon Zhao ország felett.
A “负荆请罪” (fù jīng qǐng zuì) kifejezésből szólás lett, ami a bocsánatkérést és a hibáink beismerését ábrázolja. Szó szerintijelentése: „Hátára veszi a barátcserjét, hogy így kérjen bocsánatot.”

[1] 上卿: shàng qīng: a miniszterelnöki, kancellári tisztséggel egyenértékű hivatal a régi Kínában.

[2] 荆: jīng: barátcserje (Vitex Agnus castus) tövises cserje.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

HTML