老生常谈– A régi mesterek gyakori szavajárása
A Három Királyság korában élt egy Guan Lu nevű ember, aki kiskora óta nagyon szorgalmasan és keményen tanult, kifinomult volt a gondolkodásmódja és különösen a csillagászatot szerette. Tizenöt évesen már jól ismerte a „Változások könyvét”,[1] értett az okkult tudományokhoz, s fokról-fokra kisebbfajta hírnévre tett szert.
Hosszú idő telt el így, amíg a híre a kormányzóság titkárának, He An-nak és szolgamesterének, Deng Ju-nek a fülébe is eljutott. Aznap éppen a holdnaptár szerinti tizenkettedik hónap huszonnyolcadik napja[2] volt, amikor ez a két nagy hivatalnok jól belakmározva unalmában Guan Lu-ért küldetett egy embert, hogy jósolhasson nekik. Guan Lu régtől fogva tudott arról, hogy ők ketten Cao Cao unokaöccse fiának, Cao Shuang-nak a kebelbarátjai, akik a hatalmuk birtokában bármit megtehettek, s emiatt nagyon rossz hírben álltak. Jó párszor végiggondolta a dolgot, és nagyon szerette volna kihasználni ezt a lehetőséget, hogy egy életre jól megleckéztesse őket, ezzel is rombolva a rettenetes hírüket. He Yan, amint meglátta Guan Lu-t, azon nyomban elkiáltotta magát: „Úgy hallom, hogy nagyon beválnak a jóslataid. Hát gyorsan számítsd ki a diagramomat, hadd lássam, lehet-e még alkalmam a további előléptetésre és meggazdagodásra. Továbbá, ebben a pár napban esténként megjelent az álmomban egy légy, ami mindig megcsípte az orromat. Ez minek az előjele?” Guan Lu gondolkodóba esett, majd így szólt: „Ezelőtt Zhou herceg hűséges és egyenes ember volt, ami segítette abban, hogy királlyá váljon és megalapítsa államát. Országában béke és jólét honolt. Neked a rangod még Zhou hercegénél is magasabb, de nagyon kevesen viseltetnek irántad hálával, s nagyon sokan vannak azok, kik rettegnek tőled. Attól félek, ez nem jó előjel. Az álmodnak az asztrológia alapján szintén nagyon véres a megfejtése!”
Guan Lu ezután így folytatta: „Ha azt akarod, hogy a szerencsétlenséged jóra forduljon, s elkerüld a veszedelmedet, akkor Zhou hercegről és bölcs utódairól kell példát venned: légy nagylelkű, és cselekedj jót!” Deng Ju oldalvást hallgatta és önkéntelenül egyfolytában csak csóválta a fejét, majd így szólt: „Ez mind csak a régi tanítómesterek szavajárása. Ennek nincs semmi értelme.” He Yan arca megmerevedett és egy szó sem jött ki a száján. Guan Lu ezt látva nagy nevetésben tört ki: „Bár közhelyeket mondok, mégsem lehet félvállról venni!” Nemsokára beköszöntött az újév és híre ment annak, hogy He Yan-t, Deng Ju-t és Cao Shuang-ot lázadás vádjával kivégezték. Miután Guan Lu megtudta a hírt, a következőket mondta: „A közhelyes szavaimat mégsem vették komolyan, ezért nem csodálkozom azon, hogy így léptek le a színről!”
A ”老生常谈” (lǎo shēng cháng tán) chengyu jelentése: a régi tanítómesterek gyakran ismételt szavai, amik nem mondanak semmi újat. A szokványos és unalomig ismételt szavak, közhelyek ábrázolására szolgál.
Később Su Qin műveltsége kiforrott, s az elképzeléseit Yan és Zhao országokban hirdetve hozzájárult ahhoz, hogy Yan, Zhao, Qi, Chu, Han és Wei országok szövetségre lépjenek egymással, ő maga pedig a hat ország csapatainak lett a vezére. Egyszer Luoyang-ba, az egykori családja otthonába vitt az útja. A szülei egy mankóra támaszkodva már régóta várták őt a város főkapujánál. Az otthonába visszatérve, a felesége nem mert a szemébe nézni. A sógornője különösen udvarias és tiszteletteljes volt vele szemben. Su Qin nevetve így szólt: „Sógornőm, te ezelőtt észre se vettél engem. Most mi végre lettél ilyen alázatos?” A sógornője ezt válaszolta: „Mostanra egy nagyméltóságú úr lett a férjem öccséből, aki sokra vitte. Hát hogyan is mernék úgy viselkedni vele, mint régen?”
Amikor jött vissza a piacról, döbbenten tapasztalta, hogy a férje Zengzi éppen a kést feni a disznóvágáshoz. Így kiáltott rá: „Hiszen ez a disznó még kicsi, nem is hízott meg eléggé! Miért akarod levágni?” „Hiszen saját magad mondtad a gyereknek, hogy amikor hazajössz levágjuk a disznót.” – válaszolta Zengzi. „Persze, akkor a gyerek nyaggatott, hát mondtam neki valamit. Nem tudtam máshogy lenyugtatni. Ezt te komolynak vetted?”
A Tavasz és az Ősz korában Jin Wen Gong, vagy más néven Zhong Er hosszú ideig tartó száműzetés és hányattatás után végül visszatérhetett Jin országába és elfoglalhatta annak trónját. Azért, hogy az arra méltó embereknek elégtételt adjon, a mellette a száműzetésben kitartó embereket az elsők közé sorolta, míg azok, akik pusztán segítettek neki, a második vonalba kerültek, akik pedig csak a visszatérésekor ünnepelték, a harmadik vonalban osztoztak. 
