老牛舐犊 – Az idős tehén nyalogatja borját
Yang Xiu a Három Királyság korában Cao Cao főírnoka volt, aki kifinomult intelligenciával rendelkezett.
Egyszer Cao Cao egy virágoskertet csináltatott. Amikor elkészült, odament, hogy szemügyre vegye. Megnézte, de nem mondott semmit, csak a kert kapujára véste az „élet” szót, és utána elment. Senki sem értette. Yang Xiu megfejtette: „Ha a „kapu” írásjegy belsejébe írják az „élet” írásjegyét, akkor abból a „tágas” írásjegye lesz. Gyanítom, hogy a kancellár a kert kapujának tágasságára utalt.” Így hát a kertkaput átalakították kisebbre, majd újra odahívták Cao Cao-t. A kapu láttán Cao Cao nagyon boldog lett, bár mindenki azt hangoztatta, hogy Yang Xiu ötlete volt. Cao Cao szép szavai mögött a szívét nyugtalanság töltötte el.Egy másik alkalommal Sai Bei egy doboz vajat küldetett. Cao Cao a dobozára három írásjegyet vésett: „Egy, együtt, vaj”, majd letette az asztalra. Yang Xiu ezt meglátva elővette a kanalát és több részre osztva megette az adagját. Cao Cao kérdésére így felelt: „A dobozra világosan az van írva, hogy egy ember egy adag vajat ehet (az „együtt” írásjegy az „egy” és a „száj” írásjegyek összetétele, amik közül a „száj” számlálószóként is funkcionál). Hát hogyan is merném megszegni a kancellár rendeletét?” Cao Cao nagy nevetésben tört ki, legbelül mégis viszolygást érzett.
Cao Cao attól félt, hogy orgyilkosság áldozata lesz, ezért gyakran mondogatta az embereinek: „Álmomban szeretek embert ölni. Ha elalszom, ne merészkedjetek a közelembe!” Egy nap éjféltájban a takarója leesett a földre. Egy szolga odasietett, felvette és betakarta Cao Cao-t. Cao Cao felugrott, előkapta kardját és a szolgát lemészárolta, majd visszafeküdt és aludt tovább. Amint felébredt, meglepetést színlelve kérdezte: „Ki ölte meg a szolgámat?” A történtekeket mindenki elmondta neki. Erre Cao Cao keservesen sírni kezdett és a szolgáját fényűzően eltemettette. Ezután mindenki azt terjesztette, hogy Cao Cao álmában embert öl. Egyedül Yang Xiu sóhajtott fel így a temetésen: „A kancellár nem álmodik, te viszont álomban élsz!” Cao Cao-t e szavak hallatán még nagyobb gyűlölet öntötte el.
Cao Cao harmadik fia, Cao Zhi az országos ügyeket rendszeresen megvitatta Yang Xiu-val, akivel többször késő éjszakáig beszélgettek. Yang Xiu több sornyi kérdést és az azokra adott feleletet is megírta neki. Cao Cao hadügyek terén feltett kérdéseire Cao Zhi folyékonyan is tudott válaszolni. Később Cao cao első fia, Cao Bi azokat a kérdéseket és feleleteket titkon elhozta apjának. Cao Cao ennek láttán éktelen haragra gerjedt: „Ez a gazfickó átver engem!” Meg is akarta ölni Yang Xiu-t.
Egyszer Cao Cao sikertelenül háborúzott, s előretörni nem tudott, azt pedig nem akarta, hogy a visszavonulása miatt kinevessék, így hát teljesen tanácstalan volt. Amikor egy katona azt kérdezte tőle, hogy mi legyen az éjszakai jelszó, Cao Cao az asztalon lévő csirkebordától megihletve így szólt: „Csirkeborda!” A parancs tovaterjedt. Yang Xiu ezt meghallva, menetfelszelelést öltött. Egy ember érdeklődésére ezt a feleletet adta: „Ha a csirkebordán nincsen hús, de ha elhajítjuk, megmarad még az illata. Most nem tudunk sikeresen előretörni, ha pedig visszavonulunk, félő, hogy gúny tárgyává válunk. Mégsem tanácsos ezen a helyen maradni, ezért jobb, ha reggel visszavonulunk. A Wei király egész biztos csapatokat küld. Inkább készüljünk fel rá korábban, s kerüljük el a pillanatnyi zavarodottságot.” Erre mindenki felvette menetfelszerelését. Cao Cao a hír hallatán magához hívatta Yang Xiu-t és kérdőre vonta őt, mire Yang Xiu a csirkeborda jelentését megmagyarázta neki. Cao Cao nagyon dühös lett, s így szólt: Hogy merészeled összezavarni katonáim lelkesedését!” Majd Yang Xiu-t megölte. Harmincnégy éves volt.
Idős apja, Yang Biao fájdalma mérhetetlen volt. Egy alkalommal, amikor összefutottak, Cao Cao megkérdezte tőle: „Idős uram, miért ily szörnyen sovány maga?” Yang Biao így felelt: „Szégyellem, de Jin Ri Di-éhez hasonló fényes jövő nem áll előttem. Nekem már csak az olyan gyermekszerető érzések maradtak, mint ahogyan az idős tehén nyalogatja a borját.” Ezzel fejezte ki a saját szomorúságát. (Jin Ri Di, Han Wu császár minisztere volt, aki nem megfelelő magaviseletük okán megölette a két fiúgyermekét, hogy ezzel is elkerülje a megszületésük miatt érzett bánkódását.)
A ”老牛舐犊” (lǎo niú shì dú) chengyu jelentése: az idős tehén nyalogatja a borját. A szülők gyermekeik iránt érzett aggódó szeretetét ábrázolja.
Ez a történet, mint a kedvenc chengyu-im általában, ismét egy lúzerről szól, akikből, mint láthatjuk, már az ókorban se szenvedett hiányt az emberiség. Chu országában élt ez a figura, akit mindössze egy folyó, és néhány folyamkilométer választott el az egyik barátjától. Egy nap úgy döntött, meglátogatja a cimboráját, így hát felkötötte kedvenc fegyverét, hajóra szállt, és elindult keresztbe a folyón. Úgy félúton járhatott, amikor egyszer csak jött egy hullám, hősünk pedig megbotlott, elesett, a szeretett kardja pedig hüvelyestül kicsusszant az övéből, bele a folyóba. Na most, aki tudja, hogy milyen egy seklit beleejteni a Balatonba, elképzelheti az emberünk siralmas helyzetét. Ám ő nem búslakodott sokáig, zseniális ötlete támadt: jelölést farag a hajótest külsejére, hogy majd ha megérkezett, tudja, hogy hol ejtette ki a kardot. Meg is érkezett épségben a túlpartra, és a terveinek megfelelően a hajóba vésett nyilacska alatt többször is átkutatta a folyó medrét, de legnagyobb meglepetésére nem talált semmit az iszapon, a hínáron, és az alfelébe akaszkodó csíkbogarakon kívül. Ekkor volt kénytelen visszagondolni a fizikai tanulmányaira, és rájönni, hogy bizony későn cselekedett.
Xi Gong uralkodása harminckettedik évének telén Qi Zi elküldte egy emberét Zhengzhou-ból, hogy Qin Mu Gong-gal tudassa a következőket: „Zheng ország rám bízta északi kapujának a kulcsát. Ha a csapataitok titokban jönnek, a sikerünk garantált.” Jian Shu nevű minisztere erre ezt mondta Qin Mu Gong-nak: „Egy nagy hadsereget mozgósítása ilyen távoli ország titkon történő megtámadására, olyan igyekezetet igényelne, ami testileg és szellemileg kimerítene bennünket. Az ellenség jóval korábban megtenné az előkészületeket, ami ellen nem tehetnénk semmit sem. Továbbá a gyalogosok útvonala az ezer mérföldet is eléri, ki ne tudhatna erről?” Qin Mu Gong azonban nem hallgatott rá és nagy hadseregét küldött keletre. .jpg)
Folyó apó könnyedén leúszott a Sárga-folyó torkolatához. Hirtelen világosság gyúlt a szeme előtt, majd a tengerek szelleme, Bei Hai Ruo köszöntötte jöttét mosolygós arccal. Folyó apó tágra nyílt szemekkel bámult, de csak az északi tenger egy részét láthatta a maga végtelenségében. 
A Tang-dinasztia korának híres irodalmára volt Han Yu, aki árvasága következtében anyai nagybátyjánál nevelkedett. Keményen képezte magát. Fiatalon tömegével falta a könyveket, s az ismereteit szilárdan megalapozta. Harmincöt évesen került a fővárosba, ahol állami felügyelő lett. Később az igazságügyi minisztériumnál lett miniszter-helyettes. Akkoriban fénykorát élte a buddhizmus és még Tang Xian Zong császár is a buddhista tanok tisztelője lett. Az uralkodó tudomására jutott, hogy a Bódhisszatva földi maradványa egy templomban van elhelyezve. Elhatározta hát, hogy beviteti a palotájába azért, hogy nagy tömegek csodálhassák. Han Yu nagyon ellenezte ezt, s írt is egy művet „Emlékeztető a Buddha csontjainak köszöntése elleni tiltakozásról” címmel, hogy ezzel is kifejezze az egyet nem értését. Ebben megemlíti, hogy miután a buddhizmus elterjed Kínában, a császár hatalma nem lesz hosszú idejű, s ha a buddhizmusban keres oltalmat, szükségképpen gyászos véget ér. Tang Xian Zong császár elolvasta a művet és nagyon megharagudott. Úgy vélte, Han Yu nemcsak szándékosan ellene van annak, amit tesz, hanem még a történelmet is felhasználja ahhoz, hogy érzékeltesse azt, hogy nem lesz hosszú élete. Emiatt halálra akarta őt ítélni, de szerencsére a kancellár szólt az érdekében és így csak menesztették a hivatalából és áthelyezték Huzhou-ba kormányzónak.
Li Ling, vagy más néven Shao Qing, Han Wu császár korában élt híres tábornok volt. Az uralkodó nagyon megbízott benne és a lovasság főparancsnokává tette azzal a feladattal, hogy a katonáival fejtsen ki ellenállást a hunok betöréseivel szemben. Li Ling mestere volt a lovasíjászatnak, és a hadiszokásokat is ismerte, emiatt az udvar nagyfokú bizalommal volt iránta. 
