成者英雄败者贼– A sikeresek hősök, a vesztesek tolvajok
Az Ősz és a Tavasz időszak társadalmában (valójában nemcsak ebben a korban), a kisebb tolvajokat elfogták, de a hatalom elrablóiból kiskirályok lettek. Qi Huan herceg, Xiao Bai megölte bátyját, és Qi ország uralkodója lett. Ezt követően még a sógornőjét is magáévá tette. Ezt az embert a nagyszerű Guan Zhong mégis szívből támogatta. Qi ország kancellárja, Tian Chang a királyt meggyilkolta, s magához ragadva a hatalmat, ő lett az uralkodó. Ami a hatalom ilyetén való megszerzését illeti, még a szent Konfuciusz is szégyenérzet nélkül fogadta el a Tian Chang-tól kapott pénzeket. Ha vita alakult ki, ezek a dolgok nem érdekelték az embereket, de még a szentek sem vitatkoztak erről. Valójában volt ebben bármi különös? A „Történetek Könyve” így szól: „Aki ördögi, az szép. Aki sikeres, vezető lesz, aki nem, az elbukik.” A későbbi társadalmak is ilyenek voltak. Az Északi Song birodalomban élt Su Shi így írt erről a „Konfuciusz Bei Hai-i gyakorlata” című művében: „Ezen a földön a siker vagy a bukás alapján ítélik meg az embereket, a meggyilkolt Cao Cao-t hőssé kell szentelni.” Sajnos Zhuang Zi, Su Shi és a hasonlók fájdalmának hangját ritkán hallották meg. Ennek az ellentéte az a chengyu, amelynek szó szerinti fordítása: „Ne a siker vagy a bukás alapján ítéljük meg a hősöket!” Főként politikai pártok bukását érzékelteti. Miuán a Guomintang elbukott, Tajvan szigetére menekült. A tajvani újságok vitaindító publicisztikáikban gyakran használják ezt a kifejezést.
A 成者英雄败者贼 (chéng zhě yīng
