宝山空回– Aki a kincses hegyet üres kézzel járja meg
A Qing-dinasztia alatt Li Ru Zhen írt egy kisregényt „Virágok a tükörben” címmel, amely arról szól, hogy egy Tang-dinasztia korabeli diák, Tang Ao és egy kereskedő, Lin Zhi Xiang, széles látókörű és sokat tapasztalt matróztársukkal, Duo Jiu Gong-gal elhajóztak külföldre és a királyok, az óriások, valamint a törpék országában számos érdekes kalandban volt részük.
Egy napon a hajójuk a Sziklanyelvűek Országában kötött ki. Az ottani emberek zenélni szerettek a leginkább, s a nyelvük dallamiságának nem is akadt párja a földön. Lin Zhi Xiang sok-sok sípot vitt magával a partra, hogy eladja.
Tang Ao látta, hogy a helybéliek teli szájjal csivitelnek, de mivel nem tudta, hogy miről beszélnek, megkérdezte hát Duo Jiu Gong-ot: „Jiu Gong, te értesz a nyelvekhez. Miért nem mész és kutatod fel a nyelvük eredetét?” Duo Jiu Gong erre így válaszolt: „Bizony ám! A tengerentúlon két sor fejezi ki ezt jól: ’Ha a Sziklanyelv földjének nyelvét nem érted meg, olyan, mintha egy kincses hegyről térnél vissza üres kézzel.’ Ma amióta csak megérkeztünk erre a földre, természetesen szándékomban áll megérteni a szavukat. Várj, előremegyek és kérdezősködöm egy keveset.” Nem számít, Duo Jiu Gong hány embert kérdezett meg, mindenütt csak falakban ütközött. Ennek oka, hogy Sziklanyelv Országának királya úgy kezelte a népe nyelvét, mint egy átadhatatlan rejtélyt, amely nem szivároghat ki.
A “宝山空回” (bǎo shān kōng huí) chengyu a rendkívül jó feltételekkel rendelkezők eredménytelenségét ábrázolja, többnyire az ismeretszerzés területén.
