前倨后恭– Előbb arrogáns, azután alázatos
Su Qin a Hadakozó Fejedelemségek korában élt. Kezdetben Qin országába ment, hogy az ottani királynál megvalósíthassa a saját politikai elképzeléseit. Azonban ez egyáltalán nem érdekelte a Qin uralkodót, ezért miután az útra szánt tartalékai teljesen kimerültek és a ruhája is elkopott, Su Qin kénytelen volt visszatérni Luoyang-i otthonába. Su Qin kudarcát látva, a szülei beszélni sem akartak vele, a felesége pedig csak a varrásnak élt és rá se hederített. A sógornőjét kérte meg, hogy készítsen neki egy kis harapnivalót, de a sógornője nemcsak hogy nem tette meg, hanem még meg is vonta tőle az élelmet. Su Qin nagyon nehezen élte ezt meg, így hát eltökélte, hogy keményen tanul, ezért elmélyült a harcászat törvényeiben. Néha egészen elalvásig olvasta a könyveket, s még egy szeggel is jó erősen lecövekelte a lábát, hogy kénytelen legyen tovább folytatni az olvasást.
Később Su Qin műveltsége kiforrott, s az elképzeléseit Yan és Zhao országokban hirdetve hozzájárult ahhoz, hogy Yan, Zhao, Qi, Chu, Han és Wei országok szövetségre lépjenek egymással, ő maga pedig a hat ország csapatainak lett a vezére. Egyszer Luoyang-ba, az egykori családja otthonába vitt az útja. A szülei egy mankóra támaszkodva már régóta várták őt a város főkapujánál. Az otthonába visszatérve, a felesége nem mert a szemébe nézni. A sógornője különösen udvarias és tiszteletteljes volt vele szemben. Su Qin nevetve így szólt: „Sógornőm, te ezelőtt észre se vettél engem. Most mi végre lettél ilyen alázatos?” A sógornője ezt válaszolta: „Mostanra egy nagyméltóságú úr lett a férjem öccséből, aki sokra vitte. Hát hogyan is mernék úgy viselkedni vele, mint régen?”
