口若悬河– Olyan a szónoklata, mint a visszafelé áradó folyó
A Jin-dinasztia idején élt egy rendkívül művelt ember, akit Gou Xiang-nak, más néven Zi Xuan-nek hívtak. Már fiatalkorában nagyon tanulékony volt. Különösen a mindennapi életben kézzel fogható jelenségeket figyelte meg, majd a későbbiek során nyugodtan átgondolta azok racionalitását. Ennek köszönhetően nagyon kifinomult ismeretekre tett szert, s az egyes dolgokban gyakorta sajátos meglátásai voltak. A későbbiekben elmélyülten tanulmányozta Lao Zi és Zhuang Zi tanításait, amelyeket ráadásul kiválóan meg is értett.
Pár év elteltével felkérést kapott a császári udvartól. Mivel az ajánlatot nem lehetett elhárítani, kénytelen-kelletlen beleegyezett, s hivatalnok lett belőle. Miután a fővárosba érkezett, a gazdag ismereteinek köszönhetően nem volt olyan téma, amihez ne tudott volna tisztán és érthetően hozzászólni. Ráadásul nagyon jó szónok volt és különösen a saját megközelítésében szerette bemutatni a dolgokat, így az emberek mindig élvezetesnek találták a beszédét. Akkoriban egy Wag Yan nevű katonai parancsnok is csodájára járt Gou Xiang retorikai képességeinek, s gyakran mások előtt e szavakkal magasztalta őt: „Gou Xiang szavait hallgatva úgy érzem, mintha a folyók visszafele kezdenének el folyni és megszakítás nélkül áradnának, miközben sohasem száradnának ki.” Gou Xiang ékesszólása ekkortól kezdve vált ismertté.Az utókor a ”口若悬河” (kǒu ruò xuán hé) chengyu-vel ábrázolja a jól beszélő embereket, akik amint megszólalnak, olyan, mintha a folyók vize végeláthatatlanul és szüntelenül visszafele folyna, vagyis akik megállás nélkül tudnak beszélni.
