柳暗花明– Sötét fűzfáknak világos virága
Lu You (i. sz. 1125-1210)[1] a Déli-Song kor hazafias költője volt. Mivel folyamatosan kitartott a Jin országgal szembeni ellenállás mellett, ezért többször is támadták őt a békepártiak. Az 1166. évben az akkor negyvenkét esztendős Lu You-t hivatalnoki állásából menesztették. Mivel már nem volt módja a hazáján segíteni, a szívében bánattal és dühvel visszatért szülőfalujába, Shanyin-ba (a mai Zhejiang tartományban lévő Shaoxing). Egész álló nap bezárkózott az otthonába és tanult. Magányában gyakran a lámpafénynél üldögélt késő éjszakába nyúlóan.
A következő év áprilisában a faluban mindenütt dobszó és furulyahang hallatszott, hiszen a Tavaszszellem köszöntésére készültek (a földszellem tiszteletének időszaka volt ez). Örömteli hangulat töltött be mindent. Lu You hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött, elmegy és megnézi a húsz mérföldre lévő Nyugati-hegyet. Így hát a kezében egy bottal útra kelt. Ahogy ment, mendegélt, a hegyi út egyre kanyargósabbá vált. Több mint egy órányi út elteltével egyre kevesebb emberrel találkozott. Amikor egy emelkedőn felért, körülnézett. Rengeteg hegy és bőséges patakok tárult elé. Az út véget ért, s úgy tűnt, hogy nem lehet bejutni erre a tájra. Lu You-t izgalommal teli öröm fogta el, s nem akart visszafordulni. A lejtőn lefelé megtett néhány lépést, megkerülte a hegy csúcsát, majd előtte nem messze, a szemei előtt hirtelen felbukkant egy tágas völgy, melyben zöldfűzfák világos virágai között egy kis falu rejtezett. Teljesen olyan volt, mintha a Halhatatlanság Gyümölcsének Kertje lett volna. Lu You nagyon megörült ennek és ellátogatott ebbe a piciny faluba. A tisztaszívű falubeliek egyszerű ruházatukban a saját erjesztésű decemberi borukkal köszöntötték vendégüket. Ez a felejthetetlen élmény és érzés Lu You-t újra életre rázta. Lu You a látogatás tiszteletére írta a”游山西村” (yóu Shān xī cūn; „Utazás egy Shanxi-i faluban”) című versét, mely így szól:
„Ne nevess a decemberi bortól részeg falubelieken!
Bőséges években a háziállatok is megmaradnak e helyen.
E pompázatos hegyi tájon mintha az út véget érne.
Ám a komor fűzfák virágai közt egy falucska terem!
Hova a Tavaszszellem sípszóra és dobütésre látogat el.
A helybeliek egyszerű öltözetében a régi kor van jelen.
Azóta is olyan ez, mintha a Holdat lovagoltam volna meg.
S botommal az időtlen éj ajtaján kocogtattam volna egyet.”
[2]A “柳暗花明” (liǔ àn huā míng) chengyu a sötét színű fűzfák lepelszerű barkázásának tavaszi képét ábrázolja, de a rossz és megváltoztathatatlannak hitt dolgokban bekövetkező hirtelen változásra is utal.
