得心应手–Akinek a szíve szerint mozog a keze
Az ősi időkben, amikor Pao Ba a qin-en játszott, a madarak táncoltak zenéje hangjára, s a halak kiugrándoztak a vízból, hogy meghallgathassák őt. Miután mindezek a Zheng országbéli Shi Wen fülébe jutottak, tiszteletét tette Shi Xiang mesternél, hogy tőle tanuljon meg a qin[1]-en játszani. Shi Wen három év alatt nagyszerűen pengette a hangszert, ám mégsem tudott egy egész művet eljátszani rajta. A mester tehetetlenül legyintett: „Most már hazamehetsz.” Erre Shi Wen ledobta a qin-t, miközben így sóhajtozott: „Én értek a húrok pengetéséhez és egy dalt teljes egészében el is tudok játszani. Azonban nem a szívemből játszom, s a szívemben nincs is ott a zene. Mivel magamban nem találom meg a zenei érzést, ezért az ujjaim sem tudnak a húrokkal együtt rezdülni. Adjon nekem még egy kis időt, hadd érezzek rá a zenére.”
Nem telt el sok idő, mire Shi Wen visszatért a mesterhez. Shi Xiang így fogadta: „Mennyire finomodott a tudásod?” Shi Wen ezt mondta neki: „Megtaláltam a zenei érzést. Kérlek, hallgass meg tőlem egy dalt!”
Amikor tavasszal a második hangjegyet[2] ’Nan Lü’ ütemben[3] pengetem, hűsítő szél kel, mire az erdők és a mezők gyümölcsei megérnek. Amikor ősszel a harmadik hangjegyet ’Jia Zhong’ ütemben pengetem, lágy szél támad fel, mellyel virágba borul az egész természet. Amikor nyáron az ötödik hangjegyet pengetem ’Huang Zhong’ ütemben, a hó és a fagy hatására befagynak a tavak és a folyóvizek. Amikor télen a negyedik hangjegyet ’Rui Bin’ ütemben pengetem, a napsugár perzselni kezd, s a vastag jégtáblák elolvadnak egyszeriben. A dal befejezésekor az első hangjegy mentén a többi négy hangjegy is egyszerre szólal meg, ekkor kellemes szél kerekedik fel, az égbolton szerencsehozó felhők úsznak el, majd édes köd hull le, s a föld alól hűsítő forrásvizek törnek fel. Shi Xiang magasztosan így szólt: „Valóban gyönyörű a játékod! Még Shi Kuang és Zou Yan művészete sem ér fel hozzád. Mesteri játszásmódomat elsajátítottad.”
Amint a fentiekből is látható, a zene képes rá, hogy a tavaszból őszt, az őszből tavaszt, a nyárból telet, a télből pedig nyarat varázsoljon. Ez a mindenféle változás hirtelen és nem fokozatosan következik be. A zene ereje szavakkal kifejezhetetlen.
A ”得心应手” (dé xīn yìng shǒu) chengyu jelentése: ahogyan a szíve érez, úgy mozognak a kezei. A nagyon kiforrott művészi készséggel rendelkezők és a dolgokat könnyedén megtevők ábrázolására használják.
[1] 琴 (qín): ősi kínai pengetős hangszer.
[2] A pentaton (ötfokú) hangskálán a kínai zenében öt hangjegy szerepel: 宫(gōng): első; 商(shāng): második; 角(jué): harmadik; 徵(zhǐ): negyedik; és 羽(yǔ): ötödik.
[3] Az ősi kínai zene tizenkét ütemből („十二调") áll: 黄钟宫 (Huang Zhong Gong), 正宫(Zheng Gong), 大石调 (Da Shi Diao), 小石调 (Xiao Shi Diao), 仙吕宫 (Xian Lü Gong), 中吕宫 (Zhong Lü Gong), 南吕宫(Nan Lü Gong), 双调 (Shuang Diao), 越调 (Yue Diao), 商调 (Shang Diao), 商角调(Shang Jue Diao) és 般涉调 (Chuan Shi Diao).
