长林丰草– Sűrű erdők, gazdag füvek
Ji Kang, aki a Wei és a Jin dinasztiák[1] idején élt, mindig vonzódott a kertekhez. Nagyon arisztokratikus volt. A barátja, Wang Jie így jellemezte: „Én és Ji Kang már több mint húsz éve ismerjük egymást, de még sohasem láttam őt, hogy bármi is felvidította vagy felidegesítette volna őt.” Ji Kang családja tisztes szegénységben élt, ahol gyakran kovácsmunkából fedezték a családi szükségleteket. Egy alkalommal egy befolyásos előkelőség, Zhong Hui látogatott el hozzá. Ji Kang szokása szerint egy fa alatt lengette a kalapácsot. Zhong Hui elég sokáig várt rá, majd nem tehetett mást, elment.
A barátja, Shan Shou beajánlotta őt a császári udvarba hivatalnoknak. Ji Kang erre egy elutasító levelet írt, amiben felvázolta a saját elképzelését. A következőket írta: „Olyan ez, mint amikor azt a rénszarvast, amelyiket sohasem idomítottak, az emberek közé engedik. Hosszú idő elteltével előtörhet belőle a természetes vadsága, levetheti a kötelékeit, szerteszét vágtathat és semmitől sem riadhat vissza.[2] Bár a testét arany gyeplő és jáde kantár borítja, illatos zöldségeket eszik, de gyakran hiányolja a sűrű erdőket és a burjánzó füveket.” A ”长林丰草” (cháng lín fēng cǎo) chengyu vadjárta hegyi erdőkre és füves pusztákra utal, a világtól elzárt helyeket ábrázolja.
[1] A ”魏” Wèi-dinaszta i.sz. 220-265, a”晋”Jìn-dinasztia i.sz. 265-420 között uralkodott. [2] A kínaiak ennek kifejezésére a ”赴汤蹈火” (fù tāng dǎo huǒ) chengyu-t használják:”Átszalad a forró vízen, átugorja a tüzet.”
